megjelenés dátuma: 2010-07-29 » szerző: Urbán Tamás fotóriporter

1965 őszét írtuk. A Budapesti Műszaki Egyetem hallgatójaként ismerkedtem az elméleti villamosságtan tudományával. Bevallom Simonyi professzor, (Simonyi Károly fizikus, Charles Simonyi űrturista édesapja) előadásából egy szót sem értve jegyzeteltem, deriváltam, integráltam nagy buzgalommal, azzal együtt, hogy már biztos voltam benne: régi álmomat, hogy hangmérnök legyek módosítom. Egyre inkább a "képmérnöki" pálya kezdett érdekelni. Emlékszem, az egyetemen a  kémia előadásokon a CH max-ban néha egymás mellett ültünk Bródy Jancsival, aki mellett ott hevert akusztikus gitárja, mellettem meg kis táskában egy Minolta fényképezőgép. Ahogy abszolváltuk a katalógust, mindketten vettük az irányt - ő az Illés zenekar próbatermébe, én a Jövő Mérnöke szerkesztőségébe.

1965 őszén, túl az utolsó pótvizsgán is, már hivatalosan is másodéves hallgató voltam, amikor "derült égből" novemberben, egyszer csak megjelent egy különös formátumú, és ami még fontosabb volt, szokatlan tartalmú lap. Ez volt az Ifjúsági Magazin, vagy ahogy akkor hívtuk, az IM! Emlékszem az első számból kettőt is vettem (egy példányt a hivatalos áron: 3 Ft 50 fillérért, viszont a másikat már csak pult alól, némi felárral!) Mindezt szerény zsebpénzemből, de úgy éreztem jó befektetést csináltam, ugyanis rongyosra olvastuk a tankörben, meg a Hess András téri koleszban.

Az első főszerkesztő
Az első számban négyoldalas cikk jelent meg Rolling Stones contra Beatles címmel. Magyar újságban addig szokatlan terjedelemben olvashattunk írást arról a két együttesről, akikről csak a Teenager Party adásaiban hallhattunk. A cikk után a középső két oldalon IM-Album néven, poszter is szerepelt a "gombafejűekről". Mondanom sem kell, már másnap az ágyam felett díszítette a falat a poszter. (A cikk itt olvasható PDF formátumban.) Arról persze sejtelmünk sem volt, milyen következményekkel járt ez az úttörő szerkesztőségben, de erről az alábbi visszaemlékezésekben lehet olvasni:
Pályám kezdetén
Beszélgetés Sarlós Mariannal

Akkor még álmodni sem mertem arról, hogy néhány év múlva már én csinálhatok hasonló képeket a lapba, s nem egyet-kettőt, hanem a közel húsz év alatt, amíg munkatársként az IM-nél dolgoztam, több mint százat. Bevallom jóleső érzés volt az országot járva látni, hogy - akár lánykollégiumban, akár fiatalkorúak börtönében - a falakat mindenütt az általam fotografált együttesek és előadók fényképei díszítették. Húsz év nem kis idő, s ha még hozzáadom, hogy feleségem, majd a szintén fotográfus pályát választó fiam is ténykedett néhány évet a Magazinnál, akkor nem kell bizonyítanom szeretetünket, amit ifjúságunk, no és a Régi Ifjúsági Magazin iránt érzek. És érez a családom is...