megjelenés dátuma: 2005-11-25 » szerző: szig. biz. szerk. biz.

Kedves Böngésző! Ha véletlenül e honlapra tévedsz, s nincs egyéb dolgod, mint velünk nosztalgiázni azon, hogy volt egyszer egy LAP, az csupán annyit jelent, hogy eltelt több, mint negyven év az első megjelenése óta.

Eltelt, de nem múlt el. Nyomtalanul semmiképp. Nyomot hagyott bennünk: szerzőkben és szerkesztőkben, fotósokban és tördelőkben, külsősökben és belsősökben - lehetünk ma vagy háromszázan. S jó néhányan azok, akiket már elnyelt, de el nem feledett a Gutenberg-galaxis. Ám, nem mi voltunk, s nem mi vagyunk a legfontosabbak. Hanem azok az olvasók, akik vették a lapot, Kedves Böngésző Feleim. Ha a kinyomtatott újságpéldányokat összeadjuk, és megszorozzuk az évek mennyiségével, szép nagy szám jön ki. Még akkor is, ha az utolsó évtized többnyire arról szólt, hogy mitől lószagú Micike macája, hány trikót kapott mostohamamájától Kredenc Karcsi, ki nyelte le a kis Csilike testékszerét, vagy miért nem zenél a fogszabályozó, ha már egyszer huzatos. Persze tudjuk, ezek mind nagyon, de nagyon érdekes, értékes és fontos dolgok.

Következésképp kevésbé fontos, mondhatnánk professzionálisan érdektelen mindaz, amit szerény oldalainkon most szemügyre vehetsz Kedves Böngésző. Klasszikusokat idézve és szokásunkhoz híven jól tökön csavarva kijelenthetjük: Nosztalgiázni jöttünk, nem dicsérni... Ha végigpörgeted a lapokat, talán Neked is eszedbe jut ifjabb korod, de nehogy elkezdj harákolni vagy szipogni, mert Isten bizony letiltunk, kitiltunk, megtiltunk, betiltunk, s akkor aztán mehetsz panaszkodni a LAP-hoz, amelyet - láss csodát - már megint mi jegyzünk.