megjelenés dátuma: 2005-11-24 » szerző: Sebők János

1980-ban a kádári puha diktatúra fordulóponthoz érkezett. Az évtized végére - a brezsnyevi korszakban - kialakult kül- és belpolitikai erőtérben (szolidaritás, ellenzéki mozgalmak, ifjúsági probléma stb) sürgetőleg vetődött fel a kérdés: képes-e további engedményekre (puhulhat-e még?) a demokratikus szocializmus, rendszer (s ezzel nagyobb teret ad az addigi kis szabadságoknak), vagy pedig a gondban lévő szovjet elvtársak útmutatásait követve, megelégelve a lázongást, az ellenzékieskedést, ismét keményebben odacsapnak, és akkor nem kerül sor arra, amire Jaruzelsky országlása idején Lengyelországban, a katonai diktatúra bevezetésekor sor került.

A nyolcvanas évek elején - a lengyel fejleményeket látva - a magyar pártvezetés a szigorítás mellett döntött. Egyrészt látta, érzékelte, hogy a mélyülő társadalmi, gazdasági, ideológiai válság, s a kedvezőtlen folyamatok megállításához vagy visszafordításához már nincsenek meg a szükséges gazdasági-pénzügyi eszközei, másrészt a lengyel helyzet drámaivá fordulásával egyre erősödött a szovjet nyomás. A magyar politikai vezetésnek így nem maradt nagy játék- és mozgástere. Be kellett keményíteni, s a meghozott döntéseket 1981 elején szigorító intézkedések követték, s ennek első jeleit nemcsak az aluljárókból kiseprűzött csövesek, punkok tapasztalták, de a rockműfaj képviselői is a tatai rocktanácskozáson.

Ezt a sokat emlegetett tanácskozást 1981. március 23-25-én tartották a Mező Imre KISZ-iskolán a KISZ KB rendezésében, de akkoriban nem ez volt az egyetlen alkalom, amikor a hatalom (a párt és a KISZ) képviselői találkoztak a kulturális élet szereplőivel. Az esemény előtt két héttel, március 11-énaz Írószövetség székházában a Fiatal Írók József Attila Körét (FIJAK) regulázta meg Tóth Dezső művelődési miniszterhelyettes, s mivel a nyakas "írócskák" nem paríroztak, s nyíltan ujjat mertek húzni a hatalommal, azonnali hatállyal felfüggesztették a szervezet működését, vezetőit letiltották, s egyúttal a Mozgó Világ márciusi számát is betiltották. Hasonló keménységgel léptek fel más kulturális szervezetekkel, intézményekkel és folyóiratokkal szemben is, így a tájékozottabb újságíróknak, zenészeknek nem lehetett kétsége, hogy Tatán is hasonló alternatívák várnak a rebellis rock képviselőire is. Tóth Dezső nyitó beszédében - a Neoprimitív egyik dalát idézve - nem is hagyott kétséget afelől, hogy Magyarországon nem lesz Szolid a rita - a hatalom nem ad több teret az anarchikus, ellenőrizetlen, lázadó, "társadalomellenes" törekvéseknek, viszont a későbbi vitából kiderült, hogy valamilyen kompromisszumra azért mégis nyílik lehetőség.

A rock és a műfaj "társadalmi veszélyességére" jellemző, hogy Tatán gyakorlatilag mindenki ott volt, akinek ebben a műfajban döntési joga, véleménye, befolyásoló szerepe volt és lehetett. Tóth Dezső mellett a hatalmat képviselte Barabás János az Állami Ifjúsági Bizottság titkára, Lendvai Ildikó a KISZ KB kulturális osztályának vezetője, de ott voltak az intézményi "főnökök" is, a Hanglemezgyár, az ORI, az OSZK, az Interkoncert, a Zeneműkiadó, a Magyar Rádió és Televízió, a Szerzői Jogvédő Hivatal képviselői.

A felszólalásokból, az elhangzott véleményekből nem lehetett kétséges, hogy rendteremtés céljából gyűlt össze az "érdemdús" társaság, s ahogy Tóth Dezső fogalmazott, a továbbiakban meg kell tisztítani a terepet a nem kívánatos jelenségektől (Lásd Beatrice, URH, Orgazmus, Bizottság). A mondanivalók üzenete úgy szólt, hogy a popszakma számíthat a hatalom jóindulatára, ha segít rendet teremteni az anarchikus állapotok felszámolásában. A jelenlévő "nagy öregeknek" (Benkő, Bródy, Zorán) tehát választaniuk kellett, hogy a hatalom oszd meg és uralkodj! elvének újabb gyakorlati alkalmazására miként reagálnak? Mit vagy kit áldoznak be? Esetleg szembeszállnak a hatalommal, protestálnak (ami előrevetítette a fiatal írók sorsát), vagy áldozatok árán megpróbálnak eredményeket - s nem engedményeket! - kiharcolni az alkura kapható hatalomtól. A szakma nagyjai az utóbbi álláspont mellett döntöttek.

Lényegében hagyták veszni (megtagadták) az egyébként is szilenciumra ítélt zenekarokat (URH, Neoprimitív, Orgazmus, Bizottság) és gyakorlatilag Nagy Feró is ekkor esett el a harc mezején. Az 1981-re kialakult helyzetben már a "Nemzet Csótánya" sem fért bele abba az alkuba, amely azokban a napokban köttetett a politikai vezetés és a zenész szakma képviselői között.

A kialakult kényszerhelyzetet - a jelenlévő veszteseken kívül - igyekezett mindenki tudomásul venni, s elfogadható kompromisszumokat keresni a további létezés és működés érdekében. Ezekről az egyezkedésekről, vitákról Erdős Péter, a popcézár sietett is informálni a hatalmi tényezőket. Tóth Dezsőnek a tanácskozás második napján így jelentett: szeretnék Tóth elvtársnak nyilvánosan jelenteni egy olyan körülményt, amelyet nem ismer. Tegnap éjjel volt egy 5-6 órás vita. Ebben a szakma először megértette, majd reagált azokra a fokozott társadalmi feszültségekre, amelyekről Tóth elvtárs beszélt. Tudomásul vette ezeket, és magára is vállalta a társadalom konszolidált viszonyainak védelmét. Még nincsenek garanciák, de komoly remény van arra, hogy a szakmán belül meglévő politikai, társadalmi problémákat, ha nem is az egyik napról a másikra, de lényegében mindannyiunk megelégedésére, saját maga oldja meg. A szakmán kívüli jelenségeket azonban valóban nem kell belekeverni.

Tatán ott voltak az Ifjúsági Magazin munkatársai is. Épp úgy a vádlottak padján ültek, mint Nagy Feró és a többi fekete bárány (Hobo, Schuster). Nyilvánvaló volt, hogy az üzenet nekünk is szólt. A hatalom hol a korbács, hol a kalács taktikáját próbálta meg alkalmazni. Fenyegetett és ígért, de azt nyilvánvalóvá tett, hogy a falakat újólag felhúzták, s azokon túl nincs tovább. Az IM ennek ellenére - a továbbiakban is igyekezett beszámolni a rockélet új jelenségeiről, mint ahogy munkatársai részt vettek annak a kiadványnak (Könnyűműfaj - 81 Popzene és környéke egy tanácskozás tükrében) a szerkesztésében, elkészítésében is, amely ma már kordokumentum, hiszen - legendák helyett - dokumentálja azokat a beszédeket, hozzászólásokat, vitákat, amelyek ezen a három, napon elhangzottak, s döntően meghatározták a hazai rockzene és ifjúsági kultúra fejlődésének rendszerváltásig tartó útját.