megjelenés dátuma: 2005-11-24 » szerző: Sebők János

1977-82 - a második aranykor. Csövesek, rockerek, kopaszok. Amikor ismét tetőzött az ifjúsági probléma. A hetvenes évek végén az ifjúsági probléma jelentősen felkeltette nemcsak az olvasók, de a hivatalos szervek érdeklődését is az Ifjusági Magazin iránt. A főszerkesztők a tanúi, hogy a Magazinnal 1978-tól egyre több probléma adódott, s a KISZ-ben éppúgy állandóan napirenden volt ez a téma, mint Lakatos elvtárs főszerkesztőknek rendezett eligazításain. A fülesek azonban más helyekről is érkeztek: a Szabad Európa rádió sajtószemléjében az IM aktuális számai rendszeresen szerepeltek, Kasza László és mások hónapról-hónapra ismertették a rázósabb riportokat, interjúkat, s erről nemcsak a kollégáktól, de az MTI-ből is értesültünk. Akkoriban több Bizalmas jelzéssel ellátott kiadványt (cikkgyűjteményt, sajtószemlét) adott ki az Iroda, amelyek közül a kék foglalkozott az ifjúsági témákkal, s ebben gyakran szó került a Magazin külföldön szemlézett írásairól is. Ilyenkor már jó előre figyelmeztettek bennünket (szerzőket) az ott dolgozó ismerősök, hogy készítsétek a seggeteket, mert megint szét fogják rúgni, a jövő héten kiadott számban ismét lesz rólatok szó. Mondani se kell, a Magazin sikerének épp ez volt a titka.

A lap a hetvenes években talán a "legális tömegsajtóban" talán a legmesszebb ment el, s gyakran tévedt a "falakon" túl, s olyankor is tudósított társadalmi problémákról, amikor az nem volt kívánatos. Az évtized végén, amikor előbb Csehszlovákiában (Charta 77), majd Lengyelországban (Szolidaritás) társadalmi mozgalmak indultak, Magyarországon egyáltalán nem volt kívánatos a társadalmi problémák feltárása, bemutatása és elemzése.

Aki ma az 1977-82 közötti időszakot szeretné közelebbről megismerni, feltétlenül végig kell lapoznia a Magazin korabeli évfolyamait, mert szövegben és nem utolsósorban képanyagban ez a lap dokumentál - sokszor a zenei eseményekkel összekapcsolódva - a leghívebben. Kell-e nekünk Piramis brigád?, Kik ezek a csövesek és mit akarnak?, Fekete bárányok, Bamba nemzedékhez tartozom, Punkok, alternatívok, új hullámosok, rockerek, kopaszok, Kik jönnek a 6.20-sal? - csak néhány vitatéma és jelenség, amellyel az IM rendszeresen foglalkozott.

Jellemző a lap tényfeltáró szerepére, hogy 1979 októberében a Kell-e nekünk Piramis brigád? vitában Andrássy Mária szociológus azt nyilatkozta, hogy ő kapott megbízást felsőbb helyről az ifjúságkutatással kapcsolatos résztéma kidolgozására, s elképzelései között szerepel a rock- vagy Piramis-jelenség részletesebb vizsgálata is. A korszak egyik legelismertebb kutatója az elképzeléseiről szólva a Magazinról is tett említést.

Pillanatnyilag három alapvető kérdésre nem tudjuk a választ... Az egyik: 40 000 fiatal megy ki egy szolidaritási koncertre, ami óriási szám a budapesti fiatalok számához képest, de néhány újságcikk jelzésein kívül nem tudjuk, hogy valójában kik is ezek a fiatalok. A másik: senki nem vizsgálta még, hogy a gyerekekben milyen emocionális, katartikus történéseket vált ki egy-egy rockkoncert. A harmadik: Vitányi Iván és Lévai Júlia könyve - Miből lesz a sláger? - óta senki nem foglalkozott azzal, hogy ezek a fiatalok mit közvetítenek - világkép, mondanivaló tekintetében - a fiataloknak és hogyan, milyen esztétikai minőségben.

Mindezt alig három évvel a jelenség kibontakozása után történt. Ekkor már nemcsak a rockkoncerteken voltak problémák, de az aluljárókban, a lakótelepeken (kulcsos gyerekek), az iskolákban, a nevelőintézetekben, a börtönökben, az ifjúsági szervezetekben is. A rendszer kitermelte a problémás ifjúságot, amely a rockkoncerteken adott (adhatott) leginkább hangot másságának, lázadásának, indulatainak. A társadalomkutatók vizsgálatainak eredményei azonban csak jókora késéssel 1983-84-ben kezdtek megjelenni, amikor már egy újabb nemzedék ("kis generáció") jelent meg a társadalmi terepen. Addig viszont állt a bál, s az őszinte kőkemény rockhoz, majd a "szennyhullámhoz" kapcsolódó jelenségekre egyre idegesebben és keményebben reagált a politikai vezetés.

Az Ifjúsági Magazin is így került bele a politikai játszmák forgatagába. Főszerkesztőit, szerkesztőit, munkatársait nemcsak raportra rendelték, de a lap mindenütt jelen volt a politikai-kulturális-zenei életben (Fekete bárányok koncert, Tatai rocktanácskozás, új hullámosok bemutatkozása Veszprémben és Balatonfüreden stb), ahol történt valami, ami a fiatalsággal összekapcsolódott. Ezért mondhatjuk, hogy ez az öt év (1977-82) volt a lap második aranykora (a legendás hatvanas évek után), amikor a példányszám elérte a 300 ezret, s olykor meghaladta a 350 ezret is.