megjelenés dátuma: 2005-11-24 » szerző: Dinnyés József - daltulajdonos

Az IM címlapjára nem kerültem soha, de a műfaj igen. Az országút vándorai voltunk 1966-67-ben is. Doleviczényi Miklós, Szervánszky Attila, Oroszi Péter Budapestről, jómagam Szegedről. Két-három helyen lehetett bennünket megtalálni. A mai új/régi Centrál kávéház helyén, a volt-honos Ötvös-klub (!) pincéjében, a hordóban, vagyis az Omega klub fogadott be bennünket. A másik hely a Lengyel-klub volt a Nádor utcában, egy bérház negyedik emeletén. Ide az autóstoppos lengyel-magyar barátság miatt jártunk. Az első interjúk helyszínei is ezek a helyek voltak.

Kresz Albert fotózott bennünket, később Urbán Tamás. Végh Miklós figyelte szenvedélyesen műfajunkat. Annyira "ismertek" voltunk, a hogy a nyomdában a képaláírásokat elcserélték. Így lettem Doleviczényi Miklós, azon az oldalon ő lett Dinnyés Jóska. A lap annyira népszerű volt, hogy sokáig még a népművelők is le-Jóskázták Miklóst. A televízió és a műfaj népszerűsége később ezen segített. Sajnos ma már csak én vagyok a régiek közül. Nehéz időkben (a nehézséget a magyarságról írt mozgósító dalaim okozták) a lap sokat segített. Egyszer akkor segített, amikor Kovács Zoltán azt írta rólam, hogy a nemzet énekeseként milyen sok szolgálatot teszek a versek éneklésével. Remélem ezt nem tévedésből írta le, mert sokáig ez életetett, hiszen a szó elszáll, az írás megmarad! Ma, ötven évem felett, hiába keresem azt a minden hibája mellett, felnőttek számára is közérthető ifjúsági lapot, amit volt szerencsénk ismerni.