megjelenés dátuma: 2005-11-24 » szerző: Csontos Tibor

Mostantól nem csupán újságírónak kell lennie, hanem üzletembernek is - hirdette az igét Holland Henri, midőn a kilencvenes évek elején birtokba vette az Ifjúsági Magazint is. Ha kitalál egy ötletet, gondoljon arra is, ezért az ötletért mennyivel többen veszik majd meg a lapot.

A kifogástalan eleganciájú Hollandx Henri akárha egy amszterdami férfi divatlap aznapi számából lépett volna ki, ilyen kifogástalan eleganciát képzelt el az IM-nek is. Az Ifjúsági Magazin anyakönyvi nevét is el kellett felejteni, a lapot azontúl csak IM-ként illett emlegetni. A népszerűen borzas, kényes témákat is hozó, szoci-jellegű hagyományokat is teremtő Ifjúsági Magazinból új tulajdonosa lányoknak szóló pinkszappanoperát kezdett forgatni.

- Felejtsék el, amit eddig csináltak - folytatódott az igehirdetés. Nem írhatnak öngyilkos tinédzserekről, drogoskról, csövesekről, sátánistákról, bűnöző, alkoholista fiatalokról, iskolai konfliktusokról. Van elég gondjuk a gyerekeknek a családban, az iskolában, nem kell őket erre is emlékeztetni az IM-ben. A lapnak az legyen a feladata, hogy kapcsolja ki a gyerekeket mindennapi gondjaikból, szórakoztassa a tinilányokat. Így történt, hogy Holland Henri lehántotta az Ifjúsági Magazinról annak legfőbb értékét, a valóságérzékenységét és rózsaszínű leánylappá formázta. Nosztalgia maradt csupán az az Ifjúsági Magazin, amelyikben először írtunk csöves jelenségről, amelyben először közöltünk drámai képsorozatot szipusokról, sátánista tinédzserekről, koporsókban alvó gruftikról, a tököli börtönbe zárt "kemény mag" egy napjáról, abortuszról.

Mindezek helyébe szépségápolás, patchwork lépett, Kate Moss diétája vált slágertémává, tarolt a Rúzskalauz-rovat, a romantikus novella, a hogyan gyógyuljunk ki a reménytelen szerelemből-típusú kérdésekre adott trükkhalmaz, a riportokat felváltotta a zsírpárnairtás. És mindezekkel együtt az IM is lefogyott. Véget ért ugyanis az Ifjúsági Magazin klasszikus korszaka. Elfogytak a több napos, vidéki riportutak is, a lapcsinálás nem a lélek dolga lett, hanem a megélhetésé.