megjelenés dátuma: 2005-11-24 » szerző: Alaksza Tamás

Elfogult vagyok iránta, mert szerettem. De miért ne szeretné az ember azt, akinek a születésénél bábáskodott? Pedig majdnem belehaltam.

Gaál Ferit berendelték a KISZ-be - a Központi Bizottságba - , s kissé dúltan tért vissza, de nem szólt egy szót sem. Vezette a Feliciáját át a Városligeten, s akkor - még nem volt meg a Kacsóh Pongrác felüljáró - és feltűnt jobbról a Hungárián egy teherautó. Nagyjából a jobb könyökömet célozva meg. Feri meg ült meredten, fogta balkézzel a kormányt, jobbal meg gesztikulált, láthatóan gondolatban még a délelőtti megbeszélést folytatta. Ilyenkor ajánlatos elméleti vita helyett a probléma megoldására összpontosítani. Csak csendben, de nyomatékosan szóltam oda: "Elsőbbség!" Feri felocsúdott, fékezett, s a jobbról érkező monstrum valóban csak centiméterekkel előttünk vágtatott el.

Egy évvel később balról viszont már elkaptak bennünket.

Az IM65 (mi az IM-et "iem"-nek mondtuk, és nem "im"-nek, ahogyan manapság a tévében hirdetik) előzmények nélkül készült el, nem volt próbaszáma sem. Rábízták viszont egy hályogkovács szerkesztőgárdára. Nem volt magnónk, nem voltak zenészkapcsolataink - mire is kellettek volna? Addig egy módszertaninak szánt, de magazinná alakított kétheti úttörő lapot csináltunk. Csak a feladat létezett: létrehozni egy újságot a középiskolás, a 14-18 éves korosztály részére. Ami az igazi újdonság volt: mi abból indultunk ki, hogy mi érdekli valójában ezt a félmilliós társaságot. Felesleges azt ismételgetni, amivel az iskolában tömik a fejét. Ha megkapja azt, amit igényel, akkor tágítani is lehet a kínálatot. Mint ahogyan kirándulás közben, ha egy gyerek figyelmét ráirányítjuk egy furcsa kőre, egy félelmetes fakoronára, egy bájos madárra. Ha már ismerős neki valami, akkor kész az újabb találkozókra. Amit a KISZ-ben mindig is kis gyanakvással fogadtak, én - egyetemről ugyan kizárt, de dolgozó ember, műszaki fordító lévén - minden évben a szabadságomat egy nyári építőtáborban töltöttem. Munkával, valamelyik hiányosabb létszámú brigádba soroltan. Ha már egyszer gimnazistaként Sztálinváros és Komló építésében is részt vettem, hát miért is ne? Volt értelme, és műszak után rogyásig fociztunk. Albert Flóri osztálytársaitól tanultam meg légstoppal levenni a bőrt.

1965 nyarán az M7-es építésénél aztán bőven volt alkalmam tájékozódni, mi az ami érdekli a srácokat, mire nyitottak, mi az, amit hajlandók befogadni, hát onnan, a Balaton partjáról küldtem fel Pestre közösen formált javaslatainkat. És ott született meg két név is: DM - Diákmagazin, és IM - Ifjúsági Magazin. Feri bátor és invenciózus szerkesztő volt. Az ő ötlete volt, hogy minden addig megjelent laptól különbözzön a formátuma is. Hogy legyen benne filmek alapján közölt fotó-képregény, de ne 4-5, hanem 15 oldalon át. És természetesen középen legyen egy plakát, valamelyik együttesről, énekesről. És volt hozzá egy nagyszerű tördelő, a grafikus Vadász György, s az újított már a címoldalon is: egy kockába került be alapfej két betűje a két évszámmal. És az első oldalon a tartalom slágercímei is feltűntek. (A "felnőtt" lapok ébredése lassabban ment. Azok csak a következő évben kezdték egymás után átvenni az IM formai megoldásait.)

Kollégánk, Sarlós Mariann fia éppen hazatért egy nyugati útról, az NSZK-ban volt. Egy kislemezt hozott magával, azt mondta, ez a nóta kint menő. Így került be a első számba a Rolling Stones örök sikere: a Satisfaction. Valaki szerzett egy magnót egy napra kölcsönbe, egy ismerőse átírta neki a lemezt, aztán valakinek az angolszakos egyetemista lányismerősénél a padlón hasalva órákon át próbáltuk megfejteni a szöveget, a dallamot pedig egy római parti - mert akkor ott laktam - kocsmazenész kottázta le. Soha lap még olyan cenzúrát nem látott, mint mi. "Hibák" így is belecsúsztak. A nagy diadal, hogy azonnal elkelt az első szám 38 ezer példánya (állítólag maradt hat darab remittenda példány). A helyzet 24 órán belül rémálommá változott. Tudomásom szerint Kállai Gyula lobogtatta meg a Parlamentben a közepénél kinyitva a lapot: "Ez a fellazítás" - A két átmenő oldalon ugyanis a négy gombafejű üldögélt, s a szövegben sem imperialista ricsajnak neveztük a Beatles és a Rolling zenéjét. És hogy még az akkor divatba jövő Let's Kiss tánclépéseit is bemutattuk!

Hibás, nyugat-centrikus iránya miatt aztán további hat hónapon át be kellett küldenünk a nyomdai levonatokat a KISZ KB-ba. És aláírva, belejavítva kapuk vissza azokat. Hát valóban voltak "nyugati" dolgok. Például, hogy Angliában terjed a fiatalok között a drogozás. Meg volt egy interjú Pelével - az már nagyon nyugati lehetett. A film-képregény a Fantomasról szólt, Jean Marais is gyanút kelthetett. Viszont nem írtunk szovjet együttesekről! Dehát a gyerekek a Teenager Partyt hallgatták és nem az ufai helyi adót! Az fel sem tűnt, hogy egy világszenzációnak számító műtétről az APN szovjet hírügynökség anyagát vettük át. Egy kislány parazita ikertestvére a melléből nőtt ki, s azt választották el, sikerrel. (Az etikai problémáról nem esett szó: a testvér csak nyakból, karból és fejből állt, tehát ő nem maradhatott életben!) Kaptam, tudtomon kívül, én is eleget. A szinte programadónak számító indító cikkemnek ugyanis így hangzott az első mondata: "Beszéljünk őszintén!". Én ezt csak amolyan szónoki fordulatnak szántam, ám ez lett végül az írás címe, s keltett nagy felháborodást felsőbb körökben. "Mi az, mi talán nem beszélünk őszintén?"

Ki tudja! A nyolcadik szám anyagát nem kérték be a KISZ KB-ba. Viszont szétrúgták a szerkesztőséget, mert az ellenőrzés hiányát kihasználva ismét visszatért hibás, "nyugat centrikus irányvonalához". Nos, történetesen abban a számban egy hétoldalas anyag a szovjet űrprogram lehetséges távlatairól szólt. A sportrovat vezető anyaga "Világmárka: a szovjet atlétika", a képregény Ehrenburg Pipák című kisregényének csehszlovák feldolgozása. Igaz, középen, a 32-33. oldalon a Wanderers együtt mutatkozott be. Ám az is a KISZ salgótarjáni zenei fesztiváljának volt a nyertese. Mi nem kérhettük fel őket a névváltoztatásra! Aminek is az a tanulsága: elég volt megindokolni bármilyen intézkedést, az már nem volt érdekes, hogy mi a valóság. Az első szám után különben egy ad hoc pedagógus bizottságot kértek fel a "pongyola szövegű, veszélyes tartalmú" első szám elemzésére. A végeredmény: legfeljebb a - pontosan idézett - interjúalanyok szövege pongyola. A bizottság meg volt elégedve a lappal. Nem is idézték a véleményét sehol sem.

Velem kétségtelenül lehettek problémák. Az sem tetszett, hogy sárospataki gimnáziumban készített riportból kiderül: a régió munkalehetőségei nem jók. Érettségizett lányok legfeljebb a téeszbe mehetnek kapálni. Számomra a riport kellemes mellékterméke volt viszont, hogy más hely nem lévén, a múzeum egyik termében aludtam, Lórántffy Zsuzsa valamikori ágyában. (Igaz, egyedül.) Autóm ugyanis nem volt, és autója a szerkesztőségnek sem volt. Lubickolhattam viszont más anyagokban. Borsos Miklóstól köszönő lapot kaptam a tihanyi kiállításáról írt anyagért. A pécsi Csodálatos Mandarin előadásáról írni is élmény volt, Féner Tamás pedig rendkívüli fotókkal varázsolta a balett világát, kifejezési eszközeit a tinik elé. Féner készítette el különben első számunk címlapképét is, egy, a tévében pár percre felbukkant gitáros színészlány, Farkas Gabi volt rajta. Tamás 52 képet tett le az asztalra! Az 52-ből a szerkesztőség választását felülbírálva a megjelentet emelte ki személyesen a KISZ KB bennünket ajnározó titkára. Különben: jó választás volt. Mind az 52 két kép jó volt. És megírhattam Gábor Miklós alakításáról is, hogy nem egy tétova, hanem államférfiúi megfontoltságot mutató, s a cselekvés lehetőségét azonnal kihasználó Hamletet formált meg. Ez történetesen a számunkra utolsó "nyugat-centrikus" számban jelent meg. Persze, Shakespeare valóban nyugati szerző.

Szerkesztő kollégáimat eltávolították, én az utcára kerültem. Megnyugtatott viszont, hogy V. elvtárs szigorúan négyszemközt azt közölte a KISZ KB-ban: én olyan tehetséges vagyok, hogy anélkül is megélek. Köszi! Csak egy szégyenletes mozzanatra emlékezem: amikor a KISZ-KB-ban át kellett javítani a Teenager Partyról Filyó Misivel közösen alkotott művet. Mert bele kellett írni azt a mondatot, hogy a Szabad Európa Rádió egy kalózrádió. Hát hogyan magyarázhattam el én, hogy ez a kifejezés már foglalt, és egészen mást jelent? Így is kaptam egy újabb fekete pontot. Merthogy nem tanultam 56-ból, és még mindig vitatkozom.