megjelenés dátuma: 2005-11-24 » szerző: Kresz Albert

IM album. KEX Együttes. Baksa Sós János. A Gellért hegyen készültek a felvételek. Közös munkánk befejeztével kért, hogy szeretné megnézni a képeket. Rendben! Gyere be holnap a szerkesztőségünkbe, Dohány utca 40, harmadik emelet. A csapóajtónál jobbra van a fotólabor, ott kopogj az ajtón! Pontosan jött! Kikiáltottam: Rögtön ajtót nyitok, addig ülj le az előtérben! A takaritó néni meglátta: idegen arc, kérdezte, kire vár?

- Csókolom, a Kresz elvtársra! Kresz elvtárs itt dolgozik?
- Igen, itt!
- És tessék mondani, Kresz elvtárs jó elvtárs?
- Jaj, fiatalember, hogy kérdezhet ilyent!? Kresz elvtárs jó elvtárs, sokat dolgozik és mindig köszön nekem.
- Mindig? Ez biztos?

Az öreg matróna, hogy zavarát leplezze, eltűnt a folyóson. Én majdnem a hívóba estem a nevetéstől. Baksa Sós János ártatlan arcú, a légynek sem ártó fiú volt, akinek a stílusát a fennálló hatalom nem díjazta. Igazi tinédzser, kicsit fanyar, kicsit szemtelen, aki nem hajlandó elfogadni kritika nélkül semmiféle ideológiát. Ilyen volt a színpadon is: rakoncátlan showman. Minden fellépését árgus szemek figyelték. Egyszer aztán a rendszer ügyeletes őrei csipkelődését tettlegességgel honorálták. Ezzel betelt nála a pohár, az első adandó alkalommal kereket oldott, Nyugat-Berlinig meg sem állt.