megjelenés dátuma: 2012-02-12 » szerző: Urbán Tamás

A napokban jártam néhány szerkesztőségben. Bevallom, nagyon nem éreztem magam jól az ott tapasztaltak miatt. Rideg emberek, hivatali fegyelem, egy mosolyt nem láttam a gondterhelt arcokon. Visszaemlékeztem a régi szép időkre! A mi szerkesztőségünkben anno minden más volt. Sakkoztunk, dumáltunk, könyveket cseréltünk, aztán ott volt a szerkesztőség mellett a Kis Diófa vendéglő. Délutánokat, estéket töltöttünk el ott együtt. Családi légkörben éltünk, és mi magunk sem értettük, hogyan készítettük el a lapot. Méghozzá! Az tény volt, hogy az egyik legolvasottabb lapot állítottuk elő. Sokan próbálták el/meglesni, hogy mi volt a titkunk? Talán a válaszhoz hozzátesz valamit az alább közreadott különös brigádnapló. Mi (a magunk módján) mindent a legkomolyabban vettünk. Hogy értem? Ez kiderül abból a néhány oldalból, amit az alábbiakban most közreadok.

Volt egyszer egy bizonyos szempontból különleges szocialista brigád, amely nem egy ipari vállalaton belül vagy egy termelőszövetkezetben, hanem egy szerkesztőségben alakult. Tagjait a lap munkatársai alkották. Nagy divat volt a hetvenes-nyolcvanas években, hogy a vállalatokon belül, egymás után alakultak a szocialista brigádok. Honnan jött az ötlet, hogy a kellő mértékben lejáratott munkaversenyek helyett brigádokba szervezve a dolgozók ki tudják élni szocialista öntudatosságukat ma már nem tudható. Egyben biztosak lehetünk, mint általában minden jónál, itt is szovjet volt a minta!

1981. január végén, a szerkesztőség egy kellemes hétvégét töltött a kőszegi Express szállóban, Egy esti sörözés közben hiányérzetem támadt. Csak kirándulunk, eszünk, iszunk, mulatozunk, valahogy értelmetlennek tűnt az egész. És akkor jött az ötlet: mi lenne, ha a Magazin munkatársai is alakítanának egy szocialista brigádot, és akkor már "tartalommal" is meg lennének töltve közös együttléteink. Még egy kör sör, s megalakultunk. Természetesen, mint ötletadó, nekem kellett vállalnom a brigádvezetést. Persze, hogy "örömmel" elvállaltam, mint általában mindent, amiben láttam valami "fantáziát".

Jött a következő feladat: nevet kellett adni a gyermeknek! Országszerte, százszámra volt Leninről, magyar-szovjet barátságról, április 4-ről, május 1-ről elnevezett szocialista brigád. Nekünk sem okozott problémát nevet találni. Szerkesztőségről lévén szó, csak Egon Erwin Kisch, a száguldó riporter jöhetett szóba. Akkor már hazánkban közel százötvenezer brigád működött, de szerkesztőségben addig még egy sem alakult. És Egon Erwin Kisch névre keresztelt sem volt...

Ahogy visszaérkeztünk Budapestre, rögtön beadtuk az Ifjúsági Lapkiadó Vállalat illetékeseinek szándékunkról egy szinopszist. Hirtelen szóhoz sem jutottak, de amikor látták eltökéltségünket, konzultáltak a felettes szervekkel, és megfontolást követően zöld utat kaptunk! Kis gondot csak én okoztam, mert a szokás általában az volt, hogy a brigadéros, mindenütt a a Magyar Szocialista Munkáspárt megbízható elvtársa volt. Én meg nem voltam, sem tagja a pártnak, sem megbízható (már ami a leadási határidőket illette). Végül ezt is megoldották az elvtársak, hiszen jól jöttünk a statisztikának.

A lényeg: kaptunk egy üres füzetet, és attól a pillanattól kezdve úgy éltünk (mint addig), csak minden ténykedésünket rögzítettünk a Brigád-naplóba. Mivel fotóriporterből nem volt hiány a szerkesztőségben, minden eseményt fényképekkel is dokumentáltunk. Ezt a féltve őrzött kincset lapozgatom most, harminc év távlatából.

Március 8, a Nemzetközi Nőnap. A nagy ünnepre brigádfelajánlásként felhoztunk egy rekesz pezsgőt, s ünnepeltünk. Más íze volt már ennek a pezsgőnek, hiszen szocialista módon ünnepeltünk.





A naplóból idézve: "A brigád összejövetel vége felé igazán barátságosra alakult a hangulat."

Közben meghirdettük a lapban az Országos Bűvös-kocka versenyt. Budapesten a Fővárosi Művelődési Házban volt az első elődöntő, de az ország számtalan művelődési házában tekertek a fiatalok fél éven keresztül.





Egy esti sörözést követően Pécsi Gabi nekiesett a szerkesztőségi titkárság bejáratánál lévő nagyobb falfelületnek, s szórópalackokkal megalkotta brigádunk faliújságját!



Közben szerveztük az IM esteket, a rock jegyében. Czippán Gyuri szobája napi 12 órában fogadta a zenekarok képviselőit és az ifjúsági klubok vezetőit, szépen összeboronálta őket, aztán a következő hónapban több oldalon keresztül jelentethettük meg a  magazinos műsorokat. Node már április végét írtuk. Megint a brigád férfi tagjain volt a sor! Egy napos késéssel, de április 17-én meglocsoltuk a brigád lányait és asszonyait. Pécsi Gábor volt a legaktívabb: kölnivel kezdte kólával folytatta, s meg sem állt a pezsgős locsolásig.





Egy hét sem telt el, s már Keszthelyen voltunk, ahol az országos Diáknapok rendezvény sorozatának központjában brigádunk önálló klubot nyitott. Komoly belépővel lehetett látogatni a centrumot, de akinek nem volt belépője, elnéztük neki.



Vendégünk volt Benkő Laci, az Omega együttes vezetője is. Déltől, késő estig állta a diákok kérdéseit a magyar beat helyzetével kapcsolatban. Dedikált posztereket, sőt bemutatta készülő új nagylemezük néhány számát is. Amikor bezárt a klub, este 11 körül felkerekedett a brigád, és úgymond házhoz vittük a kultúrát. A különböző középiskolások szálláshelyeire látogattunk el, és a helyszíneken rögtönöztünk műsort a fiatalok legnagyobb örömére.





Másnap reggel Benkő Lacival, akit közben tiszteletbeli brigádtaggá választottunk, és az időközben megérkező Balázs Fecóval valamint Schuszter Lórival átruccantunk az ODOT másik színhelyére Sopronba, s ott a Liszt Ferenc Művelődési Központ színháztermében adtunk műsort. Útközben orgonát szedtünk az otthon maradottaknak.



A nyáron brigádunk is bekapcsolódott a Szakszervezetek Budapesti tanácsa által meghirdetett "Korszerű ember" mozgalom propagálásába. Ehhez hasonló fontos rendezvényeken vettük ki a részünket a szocializmus építgetésében, nem rajtunk múlott, hogy egy év múlva még mindig csak ott tartottunk (esetleg még ott sem), ahol 81 elején.



A remek munkának meglett a gyümölcse. Egy év múlva elnyertük a "SZOCIALISTA BRIGÁD" címet.





Megünnepeltük!



A megtiszteltetés, a cím elnyerése tovább inspirálta a brigád tagjait, nagy lendülettel indultunk neki a következő évnek. Újabb tetteinkről legközelebb!