megjelenés dátuma: 2012-02-04 » szerző: Urbán Tamás

Február elején járunk. Ismét kezembe veszem a bekötött Magazin 72-es évfolyamát, és fellapozom a februári számot.

Kiskorúak házassága
21. oldal
A négy oldalas riport napjainkban is íródhatott volna. A téma örök: a szerelemről van szó. Arról a szerelemről, amely kit előbb, kit később, kit érintőlegesen, kit vadul megsuhint. Ahány ember, annyi történet. Ami nehéz a dologban, hogy hiába hiszik a legtöbben, hogy a szerelem magánügy, csak két emberre tartozik, hát egy frászt! Családokra, iskolai és lakóközösségekre, barátokra veti rá árnyékát. A fiatal csak tapasztalatlanságára tud hagyatkozni. Van aki - talán tudat alatt -, menekül valami elől, van aki bizonyítani akar. Bár mindenkinek vannak érvei, ám ez nem mentesít a megpróbáltatások és a következmények elől. Bizony minden szerelem csodálatosan indul, aztán az idő a legtöbb kapcsolatot is kikezdi. Nem véletlen, hogy a társadalom mindig a maga eszközeivel megpróbálta, megpróbálja szabályozni a fiatalok érzéseit. Volt szerencsém megismerni a hivatalok gyámhatósági munkáját. Nem csodálom, hogy a makarenkói elvek alapján működő bürokrácia csak a tiltást ismerte, személytelen papírmunkává silányítva emberi sorsokat. Negyven év telt el azóta, hogy a riport készült. Tanulságos lenne ezeket a fiatalokat megkeresni, a probléma végső következtetéseit most lehetne levonni igazán...

Ne maradjon holt betű
3. oldal
Ime egy másik, sajnos általánosnak mondható probléma: Az apa iszik, megnehezíti a család, az utca, a falu sorsát. A magára maradt anya hiába keresi a megoldást, az egyre növekvő aktahegyeken kívül kézzelfogható segítséget nem kap. A szomorú csak az, hogy ez a riport is íródhatott volna ma...

Lemezparádé
29. oldal
Koncz Zsuzsa, Kis virág című albuma és a Lokomotív GT első lemezének recenzióját Elek Lenke írta. A lemezek sikerét bizonyította, hogy napok alatt, mindkettőből elkapkodtak 25 ezer darabot! Ma már lejátszót is nehezen találnánk, de a dalok szerencsére fennmaradtak! Régi szép idők!





Reklámhölgyek - önmagukról
44. oldal
A hetvenes évek elején még gyermekcipőben járt Magyarországon a reklámipar. Ez természetesen nem csak Magyarországra vonatkozott, hanem az egész KGST piacra. A sok önmagát szakembernek kikiáltó propagandista egy dolgot megtanult: a jó reklámnak elengedhetetlen kelléke a szép női modell. A plakáton lehetett esztergagép, cipőpaszta, vajkrém, a sikert a kiemelt motívum, a nő jelentette! Reklámozandó cikk még a hetvenes években sem volt sok, hiszen minden elkelt reklám nélkül is. A fotós szakma kiválósága, Füles mester, azaz Tóth József szokta mondani, hogy a plakátok csak azért kellettek, hogy a hirdetőoszlopok ne árválkodjanak csupaszon. Külön tanulmányt lehetne írni a kor reklámtevékenységéről, amikor a reklámban sem a minőség volt a fontos, hiszen annak hatását mérni nem lehetett, minden elkelt, mert hiánygazdaság volt a javából. A probléma inkább abból adódott, hogy eluralkodott a  korrupció, melyik grafikus, fotós mennyit csúsztatott vissza a propagandista zsebébe. Kevés modellre volt szükség, így a szakma telítve volt. A manökenek, a reflektorok fényében élő lányok, a fruskák irigyelt kiválasztottjai, zárt közösségben éltek. Sűrűn váltogatták egymást közt barátaikat, barátnőiket, férjeiket. A reklámhölgyek mindennapjaiba, magánszféráiba kalauzoltuk el az olvasót, a kifutók körül ülők előtt is tabunak számító hétköznapok világába.

Veszedelmes ellenség
53. oldal
A Greenpeace-t, a világ legnagyobb, független természetvédelmi- és környezetvédelmi szervezetét 1971-ben alapították. A magazinban Dr. Horváth Árpád egykori címzetes főiskolai tanár, technikatörténész professzor képviselte a környezetünkért aggódó szakembereket. Érdekes cikkeivel hívta fel a figyelmet a ránk azóta is folyamatosan fenyegető veszélyekre, pedig akkor még "csak" három és fél milliárd ember életéről volt szó!

50 éves a Magyar Fotókémiai Ipar
62. oldal
Mint egykori fotóriporternek, kedves hirdetés jelent meg a Magazinban a váci FORTE gyárról. Bevallom, mi magyar profi fotósok, nem használtuk a Forte filmeket, inkább Kodak, Ilford filmre fényképeztünk, bár nyomdatechnikánkat figyelembe véve tökéletesen megfelelt volna a hazai gyártású kis-, illetve 6x6-os méretű film is. Fotópapírt viszont kizárólag magyar nyersanyagot használtunk. Ki gondolta, hogy fél évszázad sem telik el, s a nagy hírű gyárra már nem lesz szükség. Hosszú agónia után az évezred első éveiben, 75. életévében "felszámolódott".

A lap munkatársainak nem kellett törnie magát a témákért. Naponta több tucat levél érkezett, a legtöbben társakat kerestek, de sokan vártak segítséget is. "Sürgően jöjjön ki egy újságíró a várbalogi szövetkezetbe, mert baj van." Az újságíró már indult is, tetemre hívta a párttitkárt, a tsz-elnököt, a főagronómust, a KISZ titkárt és a levél íróit a fiatal traktorosokat is. A téma a fiatalok jövője volt, mert azt már mindenki tudta a faluban, hogy milyen nagy szükség lesz a tanult emberfőkre nemcsak a negyedik ötéves tervben, de később is! Mikszáth Kálmánról is megemlékeztünk a lapban, születésének 125. évfordulóján. Egy fényképes összeállítás az Állat- és Növénykertbe kalauzolta el az olvasókat, de bemutattuk a 38 éves Carl Perkins amerikai muzsikust is, akit példaképül állíthattunk. Négy gyermek apjaként járta az országot-világot. Józsa Teri kolléganőnk Gyöngyöstarjánban járt, Gitta néni pinceklubjáról számolt be, előre vetítve a szomorú jövőt, amikor már a villanyszámla kifizetése is gondot okoz! Negyven évvel ezelőtt Pomezanszki György, az MTV ifjúsági vezetője, a "nagy kísérlet" eredményéről számolt be a lap hasábjain. Igaz, a színes adás már 1969-ben megindult, de a hetvenes évek elején még ritkaságszámba ment egy-egy színes készülék... És ennek mindössze csak 40 éve!

A kiemelt oldalak a lenti képre kattintva tekinthetők meg...

$(function() { $("#menu_49").addClass("active"); });