megjelenés dátuma: 2010-12-05 » szerző: Csontos Tibor

Az öregedés annál fájdalmasabb, minél több jó élményed van a múltból, nem véletlen, hogy mindezt könyvbe is szeretném foglalni - írta nekünk a kilencvenes évek elejének egyik punkzenésze, Szakácsi Gábor Greg az Egyesült Államok egyik legszebb városából, Seattle-ből. Két esztendeje kapta meg az amerikai állampolgárságot, s második házasságát tölti egy kaliforniai lány oldalán. A szórakoztatóiparban kötött ki, a Sledgeback nevű zenekar tagjaként. Elektronikus levelét Urbán Tamásnak, az Ifjúsági Magazin egykori fotóriporterének címezte, aki 1989-ben fényképsorozatot készített róla a lapnak (bővebben itt).

Büszke voltam azokra a képekre, s ami nagyon fontos, máig megmaradtam annak, akit ezeken a képeken látni - fogalmazza meg érzelmeit az akkori felvételekkel kapcsolatban. Ráadásul akkoriban ismerkedett meg későbbi feleségével, akihez idővel kiköltözött, és a segítségével kint is maradt. Gábor felidézi a fényképsorozat készülte idején élt életét, melyet jórészt a Fekete Lyukhoz kötődő figurák, zenekarok és zenék társaságában töltött.



Az azóta elhunyt Szita Mihállyal alapító tagja volt az 1991-ben indult C.A.F.B. együttesnek, amely, miként Sebők János és Jávorszky Béla Szilárd írja a Magyarock 2. rocktörténetben, a kilencvenes évek eleji intenzív és dühös hardcore színterének volt az egyik jelentős zenekara. Szakácsi Gábor Greg úgy folytatja a zenekar történetét, hogy idővel Immanul (később Balaton, Batu Karmen) is csatlakozott hozzájuk. "Ragasztós és csavarlazítós szipuzás közben megírtunk két albumot" - emlékszik vissza a legendás alkotói időszakra. A Ne bízz senkiben! című albumuk 1993-ben jelent meg a Trottel Recordsnál, ahová D. Kiss Gábor, az akkori menedzserük, a Pesti Műsor munkatársa és Fliegauf Benedek, napjaink filmrendező sztárja ajánlotta be őket. E lemez után Szakácsi vadonatúj felállásban folytatta a zenélést, produkciójukban a hardcore mellett egyre több metálos  és alternatív rockzenei elemet felvonultatva. Miután azonban 1994-ben bevitték katonának, a zenekar feloszlott. Immanuel Wahorn Andrásékkal folytatta a zenélést, ő pedig 1996-ban újra osszehozta a C.A.F.B.-t a Ritualis Rémtettek volt dobosával Urbán Lacával és Sütő Lajossal, hozzájuk csatlakozott később Horniak Zoli a Szeánsz együttesből billentyűsként. Saját bevallása szerint ezzel véget is ért a C.A.F.B. hardcore-punk korszaka.



A Zanza című albumuk a Premier Art Records gondozásában jelent meg, a felvételekre igazi élményként emlékszik. A Petőfi Csarnokban rögzítették a Bikini együttes akkori dobosával, Németh Gáborral és a Kormorán tagjával, Gál Péterrel. A CD-borítót a Sexepiles Varga Gáborral álmodták meg. A Zanza másik érdekessége volt, hogy szerepelt rajta a Rituális Rémtettek No vagy csak no című számának feldolgozása, sőt videoklipet is forgattak az albumhoz a még akkor is nagy névnek számító Szitányi András rendezésében.



Greg bevallja, hogy 1997-ben a siker a kelleténél is jobban a fejébe szállt, ami két év múlva már erős heroin- és kokainfogyasztásban teljesedett ki. Nem véletlen, hogy a lemezkiadó kirúgta őket és sok barátját is elveszítette a kábítószerezés miatt. 1997-ben még megjelent a Minden-ható című albumuk a Metal Hammer tulajdonában lévő Edge Recordsnál, de a piacra kerülésekor már kint volt az Egyesült Államokban. Két évvel később Seattle-be, a grunge-rock szülővárosába költözve igyekezett újra elkezdeni az életét. Iszonyúan nehéz volt - emlékszik. - Első házassága tönkrement, 2001-ben elveszítette jó barátját, zenésztársát, Szita Mihályt. A halálhírt Fliegauf Benedektől hallotta először.



Seattle-ben a munka mellett helyi zenekarokban kezdett játszani, mint megjegyzi, a "gitáromon kívül sok mindenem nem volt és egy farkaspókokkal teli garázsban laktam." Itt rendezte be otthoni zenei stúdióját, ahol a Sledgeback első dalai is készültek. 2003-ban úgy döntött, hazaköltözik, de végül is maradt, mert megismerkedett jelenlegi feleségével, Heidivel. Az ő ötletére összehozott egy zenekart, s a szerencsének is köszönhetően lemezszerződést is aláírhattak a Sliver Records-szal. Történt pedig, hogy az említett garázsban felvette a Paints off című dalát, amely először magyarul jelent meg a C.A.F.B. Naiv című albumán. A szerzemény angol verziójával pedig bejelentkezett az amerikai Silver Records-nál egy válogatáslemezre. A kiadónak annyira megtetszett a dal, hogy megkérdezték, vannak-e más Sledgeback-opuszok is. Így indult a mesébe illő történet, s 2004 végén a Silver Records megjelentette a People's choice című bemutatkozó albumukat. Kevéssel a lemez piacra kerülése után már turnéztak Északnyugat-Amerikában, majd a nyugati parton is. Mindeközben kialakult egy állandó rajongói tábor is a Sledgeback körül, amely rendre elkísérte a zenekart a koncertekre. 2006 nyarán kiadják a Perception becomes reality című albumukat, amely három év múlva a holland Rebellion Records figyelmét is felkelti. Olyannyira, hogy cédén és bakeliten is megjelentetik. A Sledgeback  harmadik korongja, a Bite The Bullet az idén került az üzletekbe. Ezt már a Himsa nevű amerikai metálegyüttes dobosával rögzítették.



A lemezmegjelenéseket követő  folyamatos turnék nem tettek jót a munkaviszonyának, a két-három hetes koncertezések miatt kirúgták a munkahelyéről. 2006-ban egy fiatal hollywoodi filmes, Scott Gawlik Punk rock circus címmel road movie-t forgatott a Sledgeback és két kaliforniai zenekar közös nyári turnéjáról, amely Seattle és Los Angeles között zajlott, s melynek során Las Vegas-ban is felléptek.





Greg arról is beszámolt, hogy már nem iszik alkoholt, évek óta nem fogyaszt kábítószert sem, csak a dohányzást és a kávét hagyta meg. Érzelmes pillanataiban bevallja, hogy sokszor hiányzik neki Magyarország, ilyenkor magához veszi a gitárját és magára zárja házi stúdiója ajtaját.