megjelenés dátuma: 2010-10-23 » szerző: Csontos Tibor

Ezen az őszön ünnepli huszonötödik születésnapját a városligeti Petőfi Csarnok, pedig a főváros akkori legnagyobb ifjúsági szórakozóhelye már 1985 áprilisának végén nyílt meg. Az IM először márciusban adott hírt a készülődő startról. Az új budapesti szabadidő központ sajtófőnöke, Rajkay Miklós beszélt mindarról az újdonságról, meglepetésről, mellyel a Pecsa berobbant az ifjúsági kultúrába.

Tízmillió látogató, tízezer rendezvény, s ki tudja, hány fellépő - ennyi a Petőfi Csarnok első huszonöt évének gyors statisztikája. Az IM olyannyira jelen volt a Pecsában, hogy mindig közölte a  programját, sőt több rendezvényt is tartott a ligeti ifjúsági centrumban. Az IM számolt be először az akkori idők legnagyobb diszkójáról, a Csillagfényről is, ahol B. Tóth László, Dvoracsek György, Éliás Gyula ontotta a jobbnál jobb zenéket. Néhányan talán még arra is emlékeznek, hogy a szerkesztőség kezdeményezésére az IM olvasói, a rocksztárok a Csarnokkal együtt üzent a jövőnek, de erről majd legközelebb...

A Pecsát a sajnálatos módon bezárt Budai Ifjúsági Park helyettesítőjének szánták azzal a nem kis különbséggel, hogy itt nem csupán a pop-rockzenének kívántak helyet adni. Emlékszem, a Csarnok első igazgatója, a jó néhány éve elhunyt Lehel László - ő a Budapest Sportcsarnok rendezvényosztályának éléről igazolt át az új szabadidős központba - mennyire örült, amikor a Csarnokról szóló első nagyobb írásom címéül ezt adtam: Tető az együttlét felett. Nem az én leleményem volt, holland népművelők nevezték így művelődési házaikat. Lehel szerint ez jól kifejezte, mit is szeretnének kínálni a hozzájuk kilátogató tinédzsereknek. Az induláskor volt számítástechnikai és görkorcsolya klub, olvasósarok, táncház a tájegységek gasztronómiájával, tinibutik, premier előtti filmek vetítése, akik a Ligetben kocogtak, igénybe vehették a Csarnok zuhanyozóját, s a tinédzserek saját önkormányzatot is létre hozhattak a Petőfi Csarnokban... Mi több, a Csarnok igyekezett ott lenni valamennyi fővárosi középiskolában is.

Az első kétoldalas Pecsa-portré 1985. júniusában jelent meg az IM-ben Urbán Tamás riportfotóival. A tudósításban megszólalt a Budai Ifjúsági Park nagy szerelmese, Bergendy István is, aki elmondta, hogy a budai parkhoz képest a Pecsa minőségi előrelépés, s remélte, hogy a szokatlan, de kedvcsináló koncertteremben gyakran játszhatnak majd bálokon, ötórai teákon... Felépült végül a házunk - mondhatták a budapesti tinédzserek, akiket még az sem zavart, amit az IM tudósítója azért szóvá tett a cikkében. "Kár, hogy az ajtókra és a térelválasztó elemekre valaki sárgára mázolt ronda népi virágmotívumokat álmodott. Ez lehet ugyan egy rossz álom, de a mellékhelyiségek nemek szerinti megkülönböztetésére szolgáló kakas, illetve tyúk vizuális jele már több, mint ízléstelenség..."