megjelenés dátuma: 2010-10-03 » szerző: Csontos Tibor

A névjegyére azt íratta: Nemakárki.
A hetvenes években amerikai nagybácsija autót ígért neki, ha levágatja a haját, édesanyja százezer forintot, ha elköltözik otthonról. A P. Mobil egy láda sörrel bezárta egy szobába, hogy megrajzolja plakátjukat. A karikatúra elfeledett zsenijének, Bodola Györgynek az IM-ben is gyakran jelentek meg rajzai, s a lapban cikk is született róla. A barátai a közelmúltban emlékalbumot jelentettek meg Bodoland címmel, melyben a ceruza vagabundját, ezt a Rejtő Jenői figurát idézik. A kötetet dr. Mezey András (képünkön jobbra) szerkesztette.

Ki volt Bodola György?

Rendkívüli pasas, főfoglalkozású zseni, a legendás futballistának, Bodola "Dudus" Gyulának a fia, akiről tavalyelőtt elnevezték a nagyváradi stadiont. A zenészek törzshelyén, az Erzsébet Sörözőben figyeltek fel rá, ahol egy kör italért karikatúrákat készített róluk olykor egyszerre két kézzel rajzolva. Lemezborítókat, plakátokat tervezett az Illésnek, a Mininek, a Fonográfnak, a P. Mobilnak. Tardos Péternek a Rocklexikonba is ő készítette a zenészek karikatúráit, akkor egyébként éppen barackot árult a Móricz Zsigmond körtéren. Schuster Lóri mesélte, hogy rengeteg piával bezárták Bodola Gyurit egy hétre egy szobába, mondván, addig nem jöhet ki, amíg nincs kész a P. Mobil karikatúraplakátja. Mivel csak akkor rajzolt, amikor kedve volt, Tolcsvay Béla is bezárta a lakásba, mert gyorsan kellett neki egy lemezborító. Műveire a világhírű amerikai karikaturista, David Levin is csettintett.



Igaz, hogy ma a stand-up comedy sztárja is lehetne?

Elképesztő dumája volt, Fábry Sándor csak halvány utánzata. Ma biztosan a stand-up comedy egyik első számú sztárja lenne. Annyira szerette a nyelvet, a szavakat, hogy kedvenc szavait, kifejezéseit összeg is gyűjtötte, köztük volt a cselszövény áldozata, mint partizán a tajgában, buja bajadér, ritkaság, mint a félkarú cigányprímás, gáláns hegyi martalóc, fülhallomást, ázott ló szagú lehelet... Vancouverbe települése után több magyar odaköltözött Torontóból, hogy hallhassák. Egyébként ott is szerette megbotránkoztatni a környezetét. Szobafestőként dolgozva az egyik ottani kuncsaft lakásának a mennyezetére felfestette a sixtusi kápolna freskójának egy részletét. A következő szobafestéskor a Feszty-körképet tervezte, de erre nem került sor, mert a freskó miatt kirúgták.

Könyvéből kiderül, hogy Bodola itthon is igazi fenegyerek volt.

Hogyne, a névjegyén például ez szerepelt: Nemakárki. 1972-ben amerikai nagybácsija autót ígért neki, ha levágatja hosszú haját, később ugyanez a nagybácsitól komoly összeget kapott, hogy független rajzművészként indulhasson el a pályán, de a pénzről azóta is legendák keringenek. Ekkor történt, hogy egy siófoki szállodából felhívta a haverját az egyik kocsmában, hogy máris indul érte egy taxi és két lengyel lánnyal menjenek utána. Az Aranypart legdrágább szállodájában közölték velük, hogy Bodola úr az elnöki lakosztályt vette ki, de most kint alszik a Balaton partján... Viselt dolgait az édesanyja is megunta és felajánlotta neki, hogy kap százezer forintot, ha kijelentkezik a közös lakásból. Még aznap elment az egyik haverjához, hogy kap tízezret, ha bejelentkezhet a lakásába. Másnap az édesanyjával is megkötötte az üzletet, a betétkönyv tanúsága szerint a százezer forint egy hónapig tartott, a legnagyobb része állítólag kisfröccsé változott. Első jegygyűrűjét pedig az otthonról elcsent ezüstpohárból készíttette ötvöstanuló haverjával. Az esküvőjére farmert és farmeringet vett fel, a menyasszony a bugyit alig takaró, virágmintás bordó miniruhát viselt, az egyik tanú mezítláb, klumpában jelent meg. A szertartás után az anyakönyvvezetőt vizes ruhával borogatták az irodájában.



Miért ment ki Vancouverbe?

Nem találta a helyét, a rajzolásból sem tudott megélni. Zöldségeseknél dolgozott, volt kabinos, a metrónál keszonmunkás, de szívesebben rajzolt. Az amerikai vízuma intézésekor érdeklődtek tőle, vállal-e munkát az Államokban. Kérdezte, muszáj-e, mert akkor az országnak a környékére sem megy. 1988-ban megkérte Vancouverből hazalátogató ismerősének a kezét azzal, hogy vigye ki őt is Kanadába. Felesége jól menő éttermében Szász Endre, Faludy György is megfordult.



Bodola pedig csak itta a kisfröccsöket a felesége éttermében?

A helyi újságoknak rajzolt sportolókról, színészekről. Azt írta, ott nem lehet zöldséges, mert a kínaiak olyan zöldségeket árulnak, amelyek nem is léteznek. Szobafestőként dolgozott, az egyik lakás plafonjára felfestette a Sixtusi-kápolna freskójának jeleneteit, de a tulaj nem bizonyult műértőnek, bepanaszolta Bodolát a főnökénél. A következő lakás plafonjára már a Feszty-körképet is megálmodta... Egy tenorszaxofonba pedig japánkertet tervezett. Érdekes módon itthonról is kapott megrendeléseket, a honoráriumokat a szüleinek utaltatta. Életében először élt jómódban, 37 éves koráig sosem volt igazi otthona. Vancouverben pedig ízléses, tágas otthonban fogadhatta a vendégeket. Mert hozzájuk mindenki szeretett bulizni menni. Színes, szórakoztató egyéniség volt. Egyszer egy bulin felsorolta, hogy legközelebb ki, mit hozzon. Valaki megkérdezte, és te mit hozol? Magamat, válaszolta, s joggal, hiszen aki vele mulatott, nem panaszkodhatott a szórakozásra. Egyik barátja miatta települt át családostól Torontóból Vancouverbe...



Mígnem már csak a halálhíre érkezett.

2005-ben még ott voltak a rajzai egy prágai karikatúra kiállításon, de közben véget ért a jólét, az étterem tönkrement, anyagi gondokkal küszködött, munkanélküli segélyen élt, majd két év múlva, ötvenöt évesen, gégerákban meghalt. Hamvait kedvenc hawaii-i fürdőhelyén, az Eternity Beach-en (Örökkévalóság Part) a Csendes-óceánba szórták. Még azon a nyáron két fia és barátai megalakították a Bodola György Baráti Társaságot. Tavaly megszületett a Bodoland című könyv és nagy kiállítással emlékeztünk rá a Bem-rockparton. Ennek egy éves évfordulóján, novemberben ugyanott ismét összejön a Bodola György Baráti Társaság, s a Mini együttes koncertjével is idézzük majd Gyuri emlékét.