megjelenés dátuma: 2010-10-06 » szerző: Csontos Tibor

Gátfutóként az 1964-es tokiói olimpiára készült, de négy év múlva Londonban már az Omega angol nyelvű albumán énekelt. A világhír mégis elkerülte az együttesét, amely párizsi lemezfelvétel helyett a makói kultúrházban koncertezett. Kóbor János ezekről is ír készülő önéletrajzi könyvében, ebből azt is megtudhatjuk, miért nem lépett fel az Omega Kremlben és a Vörös téren. Ami ez utóbbit illeti, egy orosz trilliárdos még számít az Omegára, amely két év múlva ünnepli ötvenedik születésnapját. Nem tudni még, szerepel-e az Ifjúsági Magazin a személyes Omega-történetben, de az bizonyos, hogy az Omega históriájában is ott az IM. Az együttes ugyanis rendre képviselte magát az IM rendezvényein, klubjaiban, s az egykori Országos Diák Napok IM-programjain.

- Beszélgetésünk idején üzemelték be kerti medencédet. Rózsaszínű és szív alakú medencéje partján, narancslét kortyolgatva pihented ki az Omega Stargarden-beli fellépését?
- A medencénk nem rózsaszínű, nem szív alakú, a többi stimmel. A Balatont persze nem pótolhatja, de még mindig jobb, mint egy fedett, klórszagú uszoda.

- A Stargarden Deep Purple-t és Omegát is felvonultató retró hullámán üldögélő kritikus azt írta, hogy a bulin a közönség és a zenészek együtt unták a régi nagy slágereket. A koncertszínpadon is ezt tapasztaltad?
- A kritikus vagy nem volt ott vagy előre elhatározta, hogy ezt fogja írni. Jó ideje már legfeljebb U2- vagy Coldplay-koncertre mennék el, de amit a Deep Purple ezen az estén produkált, az együttes legszebb időszakát idézte. Magunkat nem kívánom minősíteni, de aki egy ilyen Deep Purple-koncert után ilyet leír, az menjen a fenébe. Más kérdés, hogy egyelőre nincs kitalálva a Stargarden, de azért Eric Burdon és az Animals, valamint a Deep Purple fellépésekor cseppet sem az jött le a színpadról, amit ez a kritikus írt.

- Ezen az estén az Omega a Deep Purple előtt játszott, de volt idő, amikor fordított szereposztásban léptek színre. Erről is megemlékezel majd készülő önéletrajzi kötetedben?
- A Deep Purple-vel különböző korszakaiban játszottunk egy színpadon, de a készülő kötet nem egy újabb Omega-história lesz, annak ellenére, hogy az elmúlt hetven évből ötvenet töltöttem az együttesben. Korrajzzal övezett személyes élettörténetet írok, melyben csak az egyik főszerep jut az Omegának. Az Álmodtam vagy igaz talán című, készülő kötetben szó lesz a második világháború utolsó éveiről, a Rákosi-korszakról, ötvenhatról, a Kádár-korról, a rendszerváltásról és az azt követ évtizedekről, többek között arról, hogyan sodródtam a hatvanas évek elején a sport majd a zene világába. Mindezt sok történettel, fényképpel adom közre.

- Sokakat meglepett, hogy könyvet írsz, sosem tartoztál a kitárulkozó rocksztárok közé, főleg nem  azokhoz, akik ilyesfajta önemlékműre vágynak. Ennyi szabadidőd van, vagy csupán elégedetlenül olvasgattad az eddigi Omega-sztorikat?
- Nem voltam híve a "szabályos" zenekari történeteknek, az Omega többi tagja sem, ezért sincs máig hagyományos értelemben vett Omega-könyv. Hasonlóban gondolkozom, mint amit Nick Mason, a Pink Floyd dobosa írt az együtteséről Inside Out (Kifordítva) címmel. Saját nézőpontjából rögzítette a Pink Floyd történetét, ugyanígy a szeretném én is felidézni mindazt, ami az Omegával kapcsolatos. Manapság nagy divat, a múlttal kapcsolatban, hogy minden másként volt. Ez szubjektív és objektív kötet lesz egyszerre. Úgy szeretném láttatni az akkori idők eseményeit, ahogyan lezajlottak. 1970-ben a Palma de Mallorcai-i fesztiválsikerünk után Párizsba hívtak bennünket a Gyöngyhajú lány lemezfelvételére, de nekünk haza kellett jönnünk. Ezzel kapcsolatban sokszor megjelent, hogy egy szállodai szobában arról szavaztunk, kint maradjunk-e végleg vagy sem.

- A legenda szerint itthonról figyelmeztették az Omegát, hogy nem utazhatnak Párizsba, mert lekötött koncertjük lesz a makói kultúrházban. Állítólag ekkor került sor szavazásra, ami döntetlen lett és hazajöttetek.
- Semmilyen szavazásra nem emlékszem az együttes tagjai között. Arra sem, hogy én szavaztam volna. De hát ugyanilyen tévhitek vannak Aczél György kultúrpolitikájának tűr-tilt-támogat alapelvével kapcsolatban. "Okosabbnak" látom az elmúlt rendszert anélkül, hogy egyetlen percig visszasírnám. Miközben bennünket senki nem támogatott itthonról, hogy betörhessünk a nyugati rockpiacra. Egyszerűen nagyon akartuk a kinti sikert.

- Miközben sok a "Mi lett volna, ha..." az Omega nyugati sikerét illetően. Mert mi lett volna, ha 1968-ban az Angliában megjelent nagylemez után összejön a Nice együttessel közös brit turnétok, ha Párizsban felveszitek az év slágerének előre kikiáltott Gyöngyhajú lányt, ha 1974-ben felléptek a müncheni olimpia záróünnepségén, ami végül is a terrorista támadás miatt elmaradt?
- Máig foglalkoztat bennünket mindez. Valamennyi lehetőség mérföldkövet jelentett volna az Omega történetében. Ráadásul, ha 1968-ban kint maradunk Angliában, vagy esetleg a hetvenes évek közepén az NSZK-ban, más pályát futunk be és ez egyre világosabb számunkra. Ha a meggazdagodás, a világhír lett volna a fő cél, most mondanám, hogy rosszul döntöttünk. Csak nálunk a szülőföldhöz való ragaszkodás is szempont volt. Sok szimpatikus hely van a világon, ahol el tudnám képzelni magam, de a gyökereim itt vannak. Nincs értelme a múlton rágódni, előre kell nézni.

- Annak idején gátfutóként is előre tekintettél, az 1964-es tokiói olimpián való részvételt nézted ki magadnak.
- Pontosabban az edzőmnek volt ez a célja. De hát tehetséges, született élsportolói adottságokkal rendelkező kortársaim voltak atlétikában, belőlem hiányoztak ezek a képességek, a szorgalmam pedig kevésnek bizonyult volna egy olimpiai részvételhez. Egyébként ezekről is írok a könyvemben.

- Melyhez új lemezt is társítottál. A Kóbor-história mellé Kóbor-album is dukál?
- Az írás közben született meg a lemez ötlete. Amint befejeztem az ötvenes éveket, az iskolai zenekarból az Omegába való átmenet felidézésekor sokféle érzelem, emlék jött elő. Eszembe jutott, hogy a szüleim először nem a gyerekeknek kötelező Diótörő előadására vittek, hanem Verdi Trubadúrjára. Talán nem is baj, mert a balettet művi mozgásnak tartottam a sportmozgás természetességével szemben. A "verdis muzikalitás" viszont megmaradt bennem, s ezt az érzelmi és zenei élményt is vittem lemezre, mely nem Best of Omega, s főleg nem az Omega átértékelése. Vannak rajta saját szerzemények, s néhány olyan, szimfonikusokra áthangszerelt és szintetizátorok nélküli Omega-felvétel, amelyek a hetvenes évek második felében progresszívnek számítottak. Köztük az Arc, a Mozgó világ, a Metamorfózis. Az együttesből csak Ciki vett részt a felvételeken, az ő dobjátéka most sem hiányozhatott, de ha a többiek is szerepelnének, az már Omega-lemez lenne. Helyettük Gömöry Zsolt, Küronya Miklós, Szekeres Tamás dolgozott az albumon. S mivel Németországban jelent meg nemzetközi terjesztéssel, előtte a londoni Abbey Road stúdióból jött néhány producer és hangmérnök, hogy a brit oroszlánbarlangból is meghallgassa valaki a felvételeket.

- Az Omega viszont többszöri próbálkozás után sem jutott el az orosz medve barlangjába. Elmaradt a nyolcvanas évek közepére tervezett két hónapos stadion turné, 2004-ben pedig egy megakoncertetek a moszkvai Vörös téren.
- Ez utóbbit a beszlani véres iskolai túszdráma hiúsította meg, az orosz szervezők féltek, hogy a csecsen terroristák merényletet terveznek az Omega-koncert nézőterén. Három éve újabb meghívást kaptunk, Jurij Luzskov polgármester teljes támogatásával a Moszkva-napon játszottunk volna a Moszkva folyó partján, másnap pedig a Kreml-ben egy szigorúan zárt körű VIP-rendezvényen. Ez utóbbi az Omega belső ügyei, rosszul értelmezett hiúságok miatt nem jött össze, s ezzel az elmúlt évek legnagyobb lehetőségét szalasztottuk el. Halvány remény, hogy a tavalyi varsói koncertünket látta egy Omega-rajongó orosz trilliárdos, aki felhívott, hogy sajnálja a moszkvai fellépés elmaradását, s ígérte, visszatérünk még rá.

- Az alkalom is itt van az Omega-fan trilliárdos nyakán, hiszen 2012-ben lesz ötven éves az Omega. Készülődik valami ebből az alkalomból a Duna partján?
- Már jövőre elkezdtük volna az "ünneplést", mondjuk, az ötödik Népstadion-Puskás Stadion-koncerttel, vagy valamilyen más nagy durranással, mivel akkor sem olimpia, sem focivébé, s a készülődés miatt erdélyi, cseh, német fellépéseket mondtunk le. A mostani Stargarden- és VOLT-szerepléseink átírták a terveket, jövőre tartunk szünetet, s 2012 szeptemberében tartjuk a nagy stadionbulit.

Csontos Tibor
az IM egykori munkatársa
(Az interjú megjelent a MIX Magazin 2010. augusztusi számában.)