megjelenés dátuma: 2010-10-06 » szerző: Csontos Tibor

Megunta a megakoncerteket, de a nagy formátumú színpadi művektől nem köszön el. Vonzódik a misztikumhoz, a Pilisben régészkedik, rajong unokájáért, Szellőért és reméli, hogy valakik előrukkolnak majd egy Illés-musicallel. A hatvanöt éves Szörényi Levente december huszonnyolcadikán a budapesti sportarénára hangszerelt, életművét idéző hattyúdallal tesz pontot  pályafutása koncertfejezetének végére.

- Mick Jagger ifjúkorában előre vetítette, hogy hatvan év fölött nem találja majd a színpadot, de ha rá is bukkan, súgógépről kell olvasnia a dalszövegeket. Szörényi Leventét fenyegeti ez a veszély?
- A színpadot megtalálom, de nem baj, ha ott a súgógép. Nem feltétlenül kell ehhez öregnek lenni, a rendszeres turnékon is előfordult "áramkimaradás". De egy kiemelt koncert sikerét nem szabad veszélyeztetni, mert hát az én fejem sem káptalan.

- Lesz mit felelevenítened, hiszen Hattyúdal címmel bejelentett életműkoncertre készülsz. Nem zavar, hogy kissé halálillatú címet választottál?
- Egyáltalán nem. Tizennyolc éves korom óta vagyok közönség előtt, s ezzel a koncerttel szeretnék lezárni egy korszakot. Közrejátszik ebben az is, hogy Pásztory Zoltán és Illés Lajos halálával már csak hárman maradtunk az Illés együttesből. Egy ilyen döntés nyomán jelképesen kicsit meghal az ember, a nagykoncertezés utáni vágy végleg megszűnik. Ebből a szempontból vállalhatónak tartom a Hattyúdal címet.

- Tizennyolc éves korodban más is történt. Édesapád horoszkópot készíttetett Levente fiának, melyből néhány jövendölés be is következett. Újabb adalék ahhoz, miért vonzódsz a misztikumhoz. A számmisztika is megbabonázhatott, hiszen számokkal is leírtad pályaívedet: 65 éve születtél és 65-ben indult az Illés együttes, 45-ben láttad meg a napvilágot és 45 éves az Illés.
- Nem értek a számmisztikához, mindez csupán érdekes felismerés. Folytathatnám: jövőre hatvanhat éves leszek, s 66-ban nyertük meg a táncdalfesztivált, 67-ben nem indultunk, 68-ban a díjak felét elhoztuk az Amikor én még kissrác voltam című dalunkkal... A misztikum alkotóként, főleg zeneszerzőként foglalkoztatja az embert.

- Miként a politika is foglalkoztatott korábban. Egy-két éve azt nyilatkoztad, nincs gusztusod elemezni a politikai helyzetet. Csodálkoznék, ha ma is így lenne, ráadásul az MDF-fel együtt a nekik tervezett tulipánod is elhervadt.
- Felpaprikázott, ahogyan annak idején a zsúrfiú és a manöken kezelte ezt az emblémakérdést...

- talán nem mindenki emlékszik, kiket jellemeztél így: Herényi Károlyról és Dávid Ibolyáról van szó.
- Rajtuk kívül más, még el nem üldözött MDF-esek is azt hangoztatták, nem én rajzoltam a párt emblémáját. Fizikailag nem, de a motívumot én találtam ki. Nem vették észre, hogy nem a rajz a lényeg, hanem amit az ember szeretne elmondani vele. Egyébként látok lehetőséget arra, hogy Lezsák Sándorék elkezdjenek létrehozni egy új MDF-et.

- Melyben Te is részt vennél?
- Semmiképpen, de arra kíváncsi lennék, hogy ha megszületne egy új MDF, vajon visszavennék-e ezt a szimbólumot. Lenne némi reklámértéke, ha ugyanezt a logót használnák?

- Pedig milyen jókat politizálhatnál például a Kárpátia Étterem a "magyar Beatlesre" emlékeztető, míves réztáblával is hitelesített és az Illés együttes tagjainak fényképével ékesített Illés-törzsasztalnál.
- A Kárpátia a második otthonunknak számít, az Illés ott tanyázott, ott tartottuk az esküvői vacsorámat. A tulajdonos Niklai Ákossal való jó kapcsolatunk miatt sok sajtótájékoztatót és egy-két születésnapi rendezvényt is láthattak a patinás falak. Furcsa érzés volt az emlékhely avatása. Amikor például az est folyamán készíteni akartunk néhány fényképet a törzsasztalnál, már külföldiek söröztek ott. Váratlan elhatározással megkértem egyiküket, álljon fel, mert a helyemen ül. Mutattam neki a támlára erősített fényképemet... Jót nevettünk, s elkészült a közös fotó.

- Életműkoncerted Illés-blokkjában Illés Lajos és Pásztory Zoltán helyén senki nem ül majd, elhunyt zenésztársaitok kivetítőkön jelennek meg. Drámai meglepetés a nézőknek?
- A koncertet záró Illés-blokkban az a lényeg, hogy azt a nyolc-tíz számát a hatalmas kivetítőkön, különleges képi- és hangmegoldással megjelenő Zolival és Lajossal szinkronban együtt játsszuk. Fülhallgatóban halljuk majd a dobot és a zongorát és így játsszunk majd rájuk élőben.

- Szóba sem került, hogy a doboknál Örs fiad is helyet foglaljon?
- De igen. Határozott elképzelésem, hogy az első részben, amikor az Utazás, a Hazatérés és a Végtelen úton szólólemezeimről a legnépszerűbb dalokat adom elő, ő üljön a hátam mögött. Bár ez utóbbi lemez igazi kakukkfióka, 1986-os megjelenésekor annyira eldugták Erdős Péterék, talán úgy konferálom majd fel, hogy erre a Hattyúdal-koncertre készítettük, hahaha! S persze, a műsorban elhangzik az István, a király, az Attila-Isten kardja, a Veled, Uram! És az Árpád népe jó néhány részlete is.

- A decemberi arénabuli csupán a nagykoncertjeidnek lesz a hattyúdala vagy a színpadi művek írásának is búcsút mondasz?
- Olyannyira nem, hogy tele a fiókom félkész alkotásokkal. Talán a Tanúhegyek című oratorituálé áll a legközelebb a befejezéshez, amely az 1989-ben bemutatott Fényes ölednek édes örömében című oratórium hangulatát idézi.

- Egy Illés-musical máig hiányzik az életműből...
- Nem rajtunk múlik, nem is kívánunk beleszólni. Többször nekifutottak már a témának, melynek titka egy jó forgatókönyv. Amikor Lajos és Zoli élt, az is szóba került, hogy mi játsszunk benne, felvetődött egy, az Illés tagjait színészekkel helyettesítő verzió is. Hol előkerül az ötlet, hol elhalkul, de olyan még nem született, amelyre felkaptuk volna a fejünket.

- Mi lesz, ha két Arénára való jegyet is eladnak? Dupla Hattyúdal kerül színre és bírod-e majd szusszal?
- Csak egy előadásról szól a dolog! Ha nagy lesz a nyomás, talán nyilvánossá tesszük a főpróbát. Amúgy pedig köszönöm a korai aggódást.

- Bűbájos unokád, Szellő is nyilván megnézi majd a nagypapát, aki azt mondta, hogy ilyen unoka mellett, mint Szellő, akár fát is vághatnak a hátamon?
- Talán elhozzák majd a szülei, s talán végig bírja majd pislogás nélkül. Nem lesz neki gond, az István, a királyt legalább tucatszor látta...

- Te pedig a nyáron tizedszer kezdted régészeti szezonodat a szakrálisnak tartott pilisi Holdvilág-árokban zajló ásatásokkal és járod az országot az Attila városának hitt és eredeti királyvárosnak vélt Ősbudáról szóló előadásaiddal. Mit kerestek voltaképpen a Pilisben?
- Visszatemetett római kori kőbánya rétegeit igyekszünk felfejteni Eljutottunk a honfoglalás kori réteg alá, találtunk is egy római oltárkövet, amit minden bizonnyal a rómaiak után oda érkező hunok taszítottak a mélybe. Tíz éve létrehoztam a Holdvilág-árok Alapítványt, támogatom is a régészeti feltárásokat, melyek spirituális-, áldozó- vagy temetkezési helyet sejtetnek. A téma iránti érdeklődésemben egyébként benne van az apám iránti tiszteletem, aki az MTA régészeti kutatócsoportjánál is dolgozott. Az idén is háromszor két hetet töltünk az ásatásokkal, majd elkezdődik a visszaszámlálás a december végi koncerthez.

Csontos Tibor
az IM egykori munkatársa
(Az interjú megjelent a Mix Magazin 2010. júliusi számában.)