Miért nem jött Budapestre John Lennon Rolls Royce-a?
megjelenés dátuma: 2010-09-25 » szerző: Csontos Tibor
Sőt. Janis Joplin Porschéja sem kellett nekünk. Történt pedig, hogy a rockgitáros Simonyi András, korábbi washingtoni nagykövetünk, a Kisrákfogó egykori zenésze, a Coalition Of The Willing nevű diplomata zenekar alapító tagja ellátogatott Clevelandbe, a Rock n Roll Halhatatlanok Csarnokába. Előadást tartott arról, mit jelentett a rockzene a vasfüggöny mögött, és megkérdezte, mi lenne, ha a világ legnagyobb rockmúzeumának tárgyait Budapesten is bemutatnák.
A ma már Brüsszelben élő Simonyi András rendkívül élvezetes és olvasmányos könyvében, Egy elmaradt kiállítás története címmel írta meg a nagy dobásnak ígérkező ötlete megsemmisítését. A washingtoni diplomáciai körökben rockgitárosként is ismert exnagykövetünk amerikai diplomatákból és a Doobie Brothers gitárosából, Jeff Baxterből álló Coalition Of The Willing nevű zenekarával számtalan jótékonysági koncertet adott Amerikában, így a műegyetemen munka közben meghalt budapesti tűzoltók családjának megsegítésére, vagy a new orleans-i hurrikán blues zenész áldozatainak támogatására. Ő volt az, aki megjelent Stephen Colbert televíziós műsorában is, miután az amerikai humorista akkoriban bejelentkezett, hogy róla nevezzék el az épülő M0-s hidat.
A magyar Johnny Depp
Simonyi András el is ment a show-jába, magyar útlevelet és a felesége konyhapénzéből tízezer forint költőpénzt ajándékozott a humoristának. Olyannyira jóbarátok lettek, hogy amikor a nagykövetünk végleges hazautazása alkalmából búcsúfogadást rendezett, arra Stephen Colbert videóüzenetet küldött neki, melyben a magyar Johnny Deppnek nevezte Simonyi Andrást. A Washington Post így jellemezte: "A csillagok bűvkörében élő diplomata", ami Amerikában azt jelenti, hogy nagyra törő álmai vannak, de utal arra is, hogy tetszett az amerikaiaknak, amikor Charles Simonyi felhívta Simonyi Andrást a világűrből. Akkor valóban a csillagok bűvöletében élt. Ehhez tartozik, hogy gyerekkorában találkozott Jurij Gagarinnal, később jó barátságba került Tony Curtis-szel, a Budapesten is koncertezett Traffic együttes tagjával, Stevie Winwooddal, utóbbi gyakori vacsoravendége is volt Washingtonban. Ahol Szakcsi-Lakatos Béla és a Dresch-kvartett is felhívta a színpadra, hogy együtt nyomják a bluest.
Presser Gábor, akivel tizennégy éves kora óta ismerik egymást, is elégedett lehet vele, pedig annak idején éppen ő tanácsolta Simonyi Andrásnak, ne legyen zenész, menjen inkább egyetemre. De azért elhívta az LGT első nagylemezének felvételére, ahol Barta Tamás gitárján fel is játszott egy szólamot. Egyébként Simonyi András pontosan ismeri Barta Tamás meggyilkolásának körülményeit, de megígérte, soha nem mondja el. Úgy gondolja, övezze titok és misztikum, de maradjon meg úgy nekünk, hogy ő volt Magyarország legnagyobb gitárosa.
Könyvének említett fejezetében azt is leírja, hogy a katonaság idején Kalocsára is magával vihette máig megőrzött Framus akusztikus gitárját, s a körletben gyakori téma volt a legújabb rockzene. Mint írja, egyfajta szabadkőműves páholyt alakítottak ki, többek között az ott katonáskodó Morcsányi Gézával (ma a Magvető Kiadó igazgatója) és Sebők Jánossal, az Ifjúsági Magazin később poprovat-vezetőjével, mára a legismertebb hazai rockszakíróval. Sebőknek egyébként a kalocsai laktanyába is kézbesítették az előfizetett New Musical Express szaklapot. Néha Barta Tamás is leszaladt hozzá, egyszer meg rávette a nagybátyját, a Honvéd Kórházban, hogy fektesse be Simonyi Andrást egy-két hétre, s Adamis Annától is szép leveleket kapott.
Rocknagyköveti előadás a Halhatatlanok Csarnokában
Akkor a legvadabb álmában sem gondolta, hogy egyszer rockgitáros nagykövetként ismeri meg őt a rock hazája, Amerika. Amikor kiérkezett, mint írja, annyit tudott a Rock 'n' Roll Halhatatlanok Csarnokáról, hogy minden rocksztár oda akar bekerülni. Ez a rock történetét feldolgozó intézmény és múzeum is egyben. 1983-ban, éppen 25 évvel ezelőtt alapították. Clevelandbe került, mert a tervet a városvezetés lelkesen, ráadásul 65 millió dollárral támogatta, és egy legenda szerint Alan Freed, egy clevelandi lemezlovas használta először a rock and roll kifejezést. Az épületet ugyanaz a tervező, I. M. Pei álmodta meg, aki a Louvre előtti üvegpiramist. Az intézményben évente sorra kerülő "beavatás" a rockzene legelőkelőbb díjának számít. Elvis Presley, Buddy Holly, a Beatles, a Rolling Stones, a Ramones, a Led Zeppelin, Ray Charles, a Ronettes, Stevie Wonder, a REM, a Metallica, a Traffic, Eric Clapton mind a beavatottak között van.
Néhány hónappal Washingtonba érkezése után elhatározta, hogy itt, a rock hazájában elmondja, a rockzene magyarországi története, egyben az elmúlt negyven év történelme is. És végül azt, hogy a rockzene univerzális volt már akkor is. Clevelandben furcsán néztek rá, hiszen nagykövetek nem szokták nyíltan vállalni a rockhoz fűződő vonzalmukat. Végül beavatták a múzeum titkaiba. Kinyitották a páncélszekrényeket is, ahol a legféltettebb kincseket őrzik. Simonyi András úgy emlékszik, elakadt a lélegzete, amikor meglátta John Lennon sárga selyem huszáregyenruháját, amelyet a Bors őrmester lemezborítóján viselt. Látott még sok kincset: gitárokat, kottákat, személyes holmikat, aranylemezeket. Megelevenedett előtte is a rocktörténelem. Minden megőrzött tárgy múzeumi színvonalat képvisel, vagyis rocktörténeti jelentősége van. Ez különbözteti meg a tucat tárgyaktól, amelyek szórakozóhelyeken, díszként vannak kitéve, akár sztárok aláírásaival.
Simonyi András a könyvében felidézi az ötletét: Magyarországon is be kellene mutatni a múzeum tárgyait. Ez illene Budapesthez! Elképzelte, hogy olyan kiállítást rendezünk, amely a nemzetközi figyelmet is ránk irányítja, és olyan publicitást biztosíthat, amihez foghatót csak nehezen lehet elképzelni. Mint kiderült, mi lettünk volna az elsők, megelőzve Londont, Párizst vagy Tokiót. Mindenekelőtt Simonyi András hatalmas médiaérdeklődés mellett 2003. november 8-án megtartotta előadását. A rocksztár Jeff Baxter is átutazott Clevelandbe, hogy ő mutathassa be a nagykövetet. Az érdeklődést mutatta, hogy nem sokkal később, a C-Span országos kábel hírcsatorna az egész előadást levetítette.
Nyitókoncert Eric Claptonnal, Bruce Springsteennel
A sikeres clevelandi belépő után azonnal megkezdték a budapesti esemény megszervezését. Itthon a kulturális kormányzat legmagasabb szintjén is biztatták a nagykövetünket, a múzeum menedzsmentje pénzt és energiát nem kímélve, nagyon komoly szakmai munkával látványtervet készített. Már a tárgyak kiválasztása is elkezdődött. A legnagyobbakhoz, Elvishez, Hendrixhez, Lennonhoz, a Beatleshez, a U2-hoz, a Sex Pistolshoz és más legendához köthető tárgyakat válogatták össze. Összerendezték a történelmi fotó- és filmanyagot. Előzetes tárgyalásokat folytattak arról, hogy Budapestre hoznák John Lennon pszichedelikus mintázatú Rolls Royce autóját, és Janis Joplin Porschejét. Megállapodtak abban is, hogy a Rock 'n' Roll Halhatatlanok Csarnokának beavatottjait kérik fel koncertre, amelyet a nyitás alkalmából terveztek: Bruce Springsteent, Eric Claptont, Steve Winwoodot. Már a helyszínt is kiválasztották: a Műcsarnok tűnt a legalkalmasabbnak A költségek a kétmillió dollárt is elérték volna, de a látogatottság, és a PR, amit Budapestnek és ezzel Magyarországnak biztosít világszerte, felbecsülhetetlennek tűnt. A múzeum nem fukarkodott, saját legjobb anyagait ingyen bocsátotta volna rendelkezésre. A jelszó az volt, hogy "Budapestnek csak a legjobb elég jó". A kiállítás terve téma volt a kongresszusban, az amerikai külügyminisztériumban és a rockszakmában egyaránt. Aztán 2004-ben változott a kormány, új miniszterelnök és új kulturális miniszter érkezett.
Még egy-egy kísérletet tettem arra, hogy kimozdítsuk a projektet a holtpontról - írja Simonyi András. - Egy alkalommal az illetékes kulturális államtitkárral leutaztunk Clevelandbe. Amikor megtudtam, hogy felkérnek egy tapasztalt magyar szakembert, hogy "vegye kézbe a dolgokat" - akármilyen nagy tisztelője is vagyok az illetőnek -, tudtam, hogy az egészből nem lesz semmi. A miniszter máig érthetetlen módon nem hívott vissza, ha kerestem, és nem válaszolt a leveleimre. A dolog elúszott. Washingtoni szolgálatom alatt nem túl sok projekt volt, amit szívóssággal ne tudtunk volna keresztül vinni, megvalósítani. Sajnálom, hogy a számomra egyik legkedvesebb nem sikerült.
Simonyi András 2007. júliusában búcsúzóul kapott a Rock 'n' Roll Halhatatlanok Csarnokától egy aranylemezt ezzel a szöveggel:
A Rock 'n' Roll Halhatatlanok Csarnoka tiszteleg Simonyi András előtt. Az ön humanista támogatása a jövőben is segíteni fogja a Rock 'n' Roll Halhatatlanok Csarnoka látogatóit, rajongóit, és a világ összes tájáról érkező tanárait abban, hogy megértsék a rock and roll jelentőségét, és azt, hogyan hatott a 20. századi kultúránkra.