megjelenés dátuma: 2010-09-01 » szerző: Urbán Tamás

Pontosan emlékszem  arra az értekezletre, amelyen 1987-ben az IM szerkesztősége kiválasztotta azokat a fiatalokat, akiket meghív nyári táborába. Nem volt könnyű dönteni, hiszen sokan jelentkeztek az ország minden részéből. A stáb mégis jó munkát végezhetett, mert az a kis csapat, amelynek lehetőséget adtunk az utazásra, kitűnő fiatalokból jött össze, hiszen a rövid idő alatt olyan jól összekovácsolódtak, hogy azóta is tartják a kapcsolatot, s időről időre találkozókat szerveznek. Sajnos az ötlet gazdája, az akkori főszerkesztőnk, Szántó Gábor barátom már nem érhette meg az idei találkozót, pedig büszke lett volna a társaságra.

Az idei találkozóról az egyik hajdani táborlakó, Libor Zsolt, így számol be:

2010. augusztus utolsó hétvégéjén Budapest egyik szállodájának éttermében az egykori táborozók közül tizenheten találkoztunk. Közülük négyen az elmúlt huszonhárom évben egyetlen találkozón sem tudtak részt venni, ezért számukra különös várakozással teltek a napok. Mint krónikásnak, nekem volt a legjobb helyzetem, mert szinte az összes résztvevő élettörténetét megismerhettem a szervezés hónapjai során. Akik nem tudtak eljönni - elektronikus levélben, családi képeket mellékelve üzentek a többieknek. Az együtt töltött órák alatt projektoron kivetítve megtekintettük egy-egy régen látott, de el nem feledett barátunk képeit. Kicsit meglepődtünk, bizony az elmúlt huszonhárom év nagy változásokat hozott!

A legtöbben közülünk a tábor utáni években fejezték be a közép- vagy felsőfokú tanulmányaikat, munkába álltak és az elmúlt két évtized alatt komoly családanyák és apák lettek. Szakmai hivatásukat tekintve a legtöbben diplomával (diplomákkal) és tudományos fokozatokkal is rendelkeznek, elismert és köztiszteletben álló személyekké váltak. Tanárok, mérnökök, közgazdászok lettek, és öten a fegyveres erők hivatásos állományú tagjaként, már nyugdíjas éveiket töltik. Ahogyan gyülekeztünk egyre inkább visszatértek a régi emlékek. Az 1987-es tábor és azóta rendezett találkozók képei és videófelvételei alatt vidámság töltött el bennünket (mégis előfordult, hogy egy-egy könnycsepp bizony legördült az arcokon). Ez utóbbit azért is fontos megemlítenem, mert az elmúlt huszonhárom év alatt kevés kivétellel mindnyájunk életében történtek kisebb-nagyobb tragédiák, hogy az életünk vargabetűiről ne is beszéljünk!

Egész nap három mécses is égett az asztalon, így emlékeztünk arra a három barátunkra, akik már nem élhették meg ezt a találkozót! Emléküket szívünkben őrizzük! Rohan az idő, és nekünk is rövid volt ez a nap. Elhatároztuk, hogy amilyen gyakran csak lehet, újra találkozunk! 2012-ben, lesz huszonöt éves a közös táborozásunk, de már most úgy kezdtünk el készülni, hogy családjainkkal együtt ÚJRA TÁBOROZUNK! A találkozó szervezőjeként ezúton kérem azokat, akikkel még nem sikerült felvenni a kapcsolatot, jelentkezzenek már most az alábbi e-mail címen! Bátorításul nem tudok mást írni, mint amit mindnyájan együtt átéltünk: Felemelő érzés újra viszontlátni a barátokat.

A találkozó után - ami néhányunknak éjszaka fejeződött be, barátaink nagyon-nagyon nehezen indultak el az utolsó vonathoz, buszhoz, hogy hazautazzanak. Felejthetetlen élményben részesültünk egymás társaságában. Újra tizenévesnek éreztük magunkat - megállt az idő, visszatértek az emlékek. Remélem, a folytatásra nem kell sokáig várni!


Végignézve a találkozón készült több tucat képet, a tábor egyik hajdani szervezőjeként a fentiek alapján mondhatom, megérte, a fáradságot nem kímélve megszervezni az 1987-es IM-tábort. Kívánom a mai fiataloknak, hogy ők is hasonló életre szóló élményekkel gazdagodjanak egy-egy rendezvény kapcsán!

(A táborról készített VHS filmet megtekinthetik a Videók menüpont alatt.)