megjelenés dátuma: 2009-12-07 » szerző: Urbán Tamás

Néhány héttel ezelőtt, amikor meglátogattam Gábort az antikváriumában, ültünk az irodában, előtte egy frissiben elkészült XVIII. századi biblia reparációja, fényesen csillogó arany címsorral. Azelőtt mindig megkínált sörrel, whiskyvel, most nem. Halkan, lassan beszélt utolsó kórházi élményeiről, valami csekélységet találtak a tüdején- mondotta -, de nem érdekes, majd bemegy, s lecsippentik azt a kis csücsköt a bal lebenyről. Nem vette zokon, mint máskor, hogy indulni készülődök, szép lassan kikísért az ajtóig. Szokás szerint megöleltük egymást, aztán levett egy könyvet az egyik polcról, miután elmondtam neki mivel foglalkozom jelenleg, s kezembe nyomta: olvasd egészséggel!

Még az üvegajtón keresztül láttam, hogy intett egyet, s elindult hátra a titkos birodalma felé. Vásárló nem volt a boltban, csak fia, Balázs, akit születése óta ismertem,  ő serénykedett a polcok között. Néhány éve még büszkén mesélte Gábor, hogy fia a legnagyobb szállodákban dolgozik,  de aztán meglepődve tapasztaltam, mégis hátat fordított a jól kereső szakmának, otthagyta kitanult mesterségét. Apja nyomdokaiba lépett és a könyvek között érezve jól magát, felcserélte a cukrászműhely émelyítően édes levegőjét az antik könyvek semmi máshoz nem hasonlítható hangulatára.

Gábor sem antikváriusnak készült, grafikus volt, és művészeti tervezőként két évtizeden keresztül ő álmodta meg hónapról hónapra az Ifjúsági Magazin arculatát. Abban az időben a Magazin nemcsak tartalmával, külső megjelenésével is kitűnt  a többi újság közül. Emlékszem, abban az időben a magyar nyomdák szegényes betűkészletét külföldről becsempészett katalógusokból kivágott betűkkel  színesítette, velük dobta fel az oldalak címsorait, merész képkivágásokkal tette izgalmassá a riportokat. Kreativitásával, tervezői ötletével hozzájárult ahhoz, hogy az IM eladott példányszáma a nyolcvanas években 350 000 (!) körül mozgott.

Mindemellett a hirdetőoszlopokon mindig látni lehetett egy-két jellegzetes "Pécsiplakátot", a nemzetközi vásárokon egész pavilonok dizájnja fémjelezte tervezői fantáziáját. És persze, ott voltak a könyvek. Szinte elképzelni nehéz, hogyan volt minderre energiája. Ha hozzátesszük, hogy időnk jelentős részét mindenféle kocsmában múlattuk, ott ötleteltünk, csajoztunk, ugrattuk egymást, két végről égettük a gyertyát, akkor azt kell mondanom, hogy Gábor bizony, három ember életét megélte hatvanhét éve alatt.

Gábor! Én nem búcsúzom Tőled! Bízom abban, hogy iszunk mi még együtt egy-két korsó sört, majd egyszer, odafent!