Jimi Hendrixet vörösborral ölték meg
megjelenés dátuma: 2009-05-04 » szerző: Csontos Tibor
Az utolsó dalt a halál játssza címmel jelent meg az a különleges kötet, melyben Sebők János a rock klasszikusainak rejtélyes halálai után nyomoz. Az Ifjúsági Magazin hajdani rockszakírójának legújabb könyvéből például kiderül, hogy Jimi Hendrixet vörösborral ölték meg, Jim Morrison tragédiájának körülményei máig ismeretlenek, Elvis Presley halálának okait ötven évre titkosították, az AIDS-ben elhunyt Freddie Mercury a színész Burt Reynoldsba volt reménytelenül szerelmes.
A Michael Jackson halála körüli titokzatosság, őrület és business különösen időszerűvé teszi Sebők János, Az utolsó dalt a halál játssza című legújabb könyvét. Jacko érthetetlen - vagy érthető? - és mindenképpen korai és rejtélyes halála természetesen nem férhetett bele a kötetbe, de ha valaki olvassa, Brian Jones, Jimi Hendrix, Jim Morrison, Elvis Presley halála körülményeinek olvasásakor szinte ugyanazokat éli át, mint a Popkirály minapi halála körüli cirkuszokról értekező cikkek nyomán. Sebők János megkérdőjelezhetetlen felkészültsége, ismeretanyaga és nem utolsósorban hitelessége és rendkívül élvezetes stílusa miatt minden, rockkal foglalkozó könyvének megjelenése esemény. Ezúttal sincs másként. Az utolsó dalt a halál játssza, letehetetlen olvasmány.
A történelem olyan puzzle, amelyet minden nemzedéknek újra össze kell raknia, ha azt akarja, hogy elődeinél tisztábban lásson - ez a mottója Sebők János könyvének, melyben a szerző a huszadik század kultúrtörténetében meghatározó szerepet játszott rocksztárok rejtélyes halálának nagy kirakójátékát adja közre. Baleset, öngyilkosság, gyilkosság, betegség vagy mindezeknek látszó halálokok szerepelnek e krimiszerű, olykor a maffia vagy a politika halálos megrendeléseit is tartalmazó puzzle-ban. A kábítószermaffia leszámolásaként, véletlen balesetnek álcázott gyilkosságként emlegették a Rolling Stones gitárosának, Brian Jones-nak 1969. július 3-án bekövetkezett halálát. Az életet minden pillanatában kiélvező brit zenészt vidéki házának úszómedencéjében egy parti közepén találták holtan. A hivatalos jelentés a halál okaként vízbefulladást, véletlen balesetet állapított meg, s a történteket összefüggésbe hozták a Jones szervezetében talált nagy mennyiségű alkohollal, drogokkal, bűncselekményre utaló nyomok nem voltak. 1993-ban viszont jelentkezett a gyilkosa, ám hiányoztak a bűnjelek, az indítékok, az esetleges szemtanúk. Jimi Hendrix tragédiáját is a droggal magyarázták: a hivatalos álláspont szerint kábítószer túladagolásban halt meg 1970. szeptember 18-án Londonban. A könyvben arról olvashatunk, hogy a gitáros zseni erőszakos halált halt, halálos mennyiségű vörösbort töltöttek bele, s a drog helyett sokan már a végzetes napon a maffiára és a CIA-ra is gyanakodtak.
A következő év nyarán a Doors énekese, Jim Morrison végezte be életét párizsi lakásának fürdőszobájában. A közleményben szívelégtelenség szerepelt, de minden bizonnyal a drog végzett vele. A szemtanúk hallgattak, a holttestet gyorsan eltüntették, a temetés titokban és más nevén zajlott, senkinek nem volt érdeke az igazság kiderítése. A szerző azért megszellőztet egy a rocksztár halála után húsz évvel napvilágot látott verziót.
Elvis Presley halálának igazi okaira 2027-ig várnunk kell, mert az 1977. augusztus 16-án elhunyt Király ezzel kapcsolatos dokumentumait ötven évre titkosították. Feltehetően Elvis ezen a reggelen is betankolt a fürdőszobájában kialakított gyógyszertárában fellelhető nyugtatókból, fogyasztó tablettákból, de később a helyszínelők használt fecskendőket is találtak a helyszínen. Majd leült olvasni, de közben elveszítette az eszméletét, orral a padlószőnyegre bukott, s azonnal meghalt. A hír minden mást megelőzve bejárta a világot. Sebők felidézi, hogy a Szovjet Kommunista Párt központi lapja, a Pravda is megírta, hogy Elvis halott, majd alcímben tudatta, hogy "Az Egyesült Államok három kulturális jelenséget adott a világnak: Mickey Mouse-t, a Coca-Colát és Elvis Presley-t". A Queen énekesének, Freddie Mercurynak a halála kevésbé rejtélyes, őt az AIDS ragadta el 1991. november 24-én. A róla szóló fejezetben olvashatunk arról, hogy leginkább a müncheni meleg közösségeket kedvelte, ezért is vásárolt ott magának házat. De bárhol koncerteztek a világban, amíg zenésztársai a szállodában pihenték ki a fellépéseket, ő belevetette magát az éjszakába, s végiglátogatta a meleg bárokat. A busafejű, lapátkezű, faragatlan férfiakat kedvelte és reménytelenül szerelmes volt az amerikai színészbe, Burt Reynoldsba. Sebők megszólaltatta a világszerte elismert sebészt, dr. Pusztai Ildikót, aki Párizsban kezelte a HIV-fertőzött rocksztárt, de mindketten tudták, hogy menthetetlen.
Sebők két újabb kötete vár megjelenésre. A Woodstock népe az 1969 augusztusában megrendezett legendás rockfesztivál negyvenedik évfordulójára jelenik meg, a másik a rockbusiness-ről szól, melynek jelenségeit újfent nyomon követhetjük Michael Jackson halála után. Utóbbi nyilván önálló fejezet lesz a kötetben, hiszen az életrajzi filmek, könyvek, emlékmúzeumok, csecsebecsék, évfordulós kiadványok, retródivat, átdolgozások mellett a popkultúra kacatjai elárverezése után is jön a pénz. Egy hongkongi rajongó 1000 eurót fizetett John Lennon egyetlen hitelesített hajszáláért, George Harrison aláírt maszatos éttermi szalvétája 1000 dollárért kelt el, a While My Guitar Gently Weeps című dalának kéziratáért 300 000 dollárt fizettek, Jimi Hendrix gitárját a clevelandi Rock and Roll Hall of Fame múzeum 168 000 dollárért szerezte meg. Külön fejezet szól e gyűjtőszenvedélyről, arról, hogy az Egyesült Államok újgazdag köreinek nagy divatja Beatles, Rolling Stones, Pink Floyd, Led Zeppelin, Who, Elvis Presley, Jimi Hendrix, John Lennon vagy Freddie Mercury relikviákkal díszíteni a lakást. Sok tehetős gyűjtő napjainkban nem Gauguin-festményt, vagy Picasso-grafikát tesz a szobája falára, hanem a popkultúra értékeit, egy eredeti Jimi Hendrix-gitárt vagy egy dedikált Elvis Presley-lemezborítót.
Sebők János szerint ha a rock halott és élő klasszikusai ha nem is népszerűbbek Jézusnál, de ők is világszerte ikonná váltak. Civilizációnkat, kultúránkat, életformánkat képviselik. Kiválasztottak. Elfogadottak. Megkerülhetetlenek. Kortalanok. Határtalanok. Módosítanunk kell tehát az ismerős mondást: Nemcsak a rock, de az igazi rocksztár is lehet örök és halhatatlan. Stílusosan megjegyzi: bizonyosan van élet a halál után is, mert, mint mondja, ha végigpillantunk ezeken a listákon, akkor nem lehet kétséges, van feltámadás, aminek a zenéjét azonban a Halál játssza.
A történelem olyan puzzle, amelyet minden nemzedéknek újra össze kell raknia, ha azt akarja, hogy elődeinél tisztábban lásson - ez a mottója Sebők János könyvének, melyben a szerző a huszadik század kultúrtörténetében meghatározó szerepet játszott rocksztárok rejtélyes halálának nagy kirakójátékát adja közre. Baleset, öngyilkosság, gyilkosság, betegség vagy mindezeknek látszó halálokok szerepelnek e krimiszerű, olykor a maffia vagy a politika halálos megrendeléseit is tartalmazó puzzle-ban. A kábítószermaffia leszámolásaként, véletlen balesetnek álcázott gyilkosságként emlegették a Rolling Stones gitárosának, Brian Jones-nak 1969. július 3-án bekövetkezett halálát. Az életet minden pillanatában kiélvező brit zenészt vidéki házának úszómedencéjében egy parti közepén találták holtan. A hivatalos jelentés a halál okaként vízbefulladást, véletlen balesetet állapított meg, s a történteket összefüggésbe hozták a Jones szervezetében talált nagy mennyiségű alkohollal, drogokkal, bűncselekményre utaló nyomok nem voltak. 1993-ban viszont jelentkezett a gyilkosa, ám hiányoztak a bűnjelek, az indítékok, az esetleges szemtanúk. Jimi Hendrix tragédiáját is a droggal magyarázták: a hivatalos álláspont szerint kábítószer túladagolásban halt meg 1970. szeptember 18-án Londonban. A könyvben arról olvashatunk, hogy a gitáros zseni erőszakos halált halt, halálos mennyiségű vörösbort töltöttek bele, s a drog helyett sokan már a végzetes napon a maffiára és a CIA-ra is gyanakodtak.
A következő év nyarán a Doors énekese, Jim Morrison végezte be életét párizsi lakásának fürdőszobájában. A közleményben szívelégtelenség szerepelt, de minden bizonnyal a drog végzett vele. A szemtanúk hallgattak, a holttestet gyorsan eltüntették, a temetés titokban és más nevén zajlott, senkinek nem volt érdeke az igazság kiderítése. A szerző azért megszellőztet egy a rocksztár halála után húsz évvel napvilágot látott verziót.
Elvis Presley halálának igazi okaira 2027-ig várnunk kell, mert az 1977. augusztus 16-án elhunyt Király ezzel kapcsolatos dokumentumait ötven évre titkosították. Feltehetően Elvis ezen a reggelen is betankolt a fürdőszobájában kialakított gyógyszertárában fellelhető nyugtatókból, fogyasztó tablettákból, de később a helyszínelők használt fecskendőket is találtak a helyszínen. Majd leült olvasni, de közben elveszítette az eszméletét, orral a padlószőnyegre bukott, s azonnal meghalt. A hír minden mást megelőzve bejárta a világot. Sebők felidézi, hogy a Szovjet Kommunista Párt központi lapja, a Pravda is megírta, hogy Elvis halott, majd alcímben tudatta, hogy "Az Egyesült Államok három kulturális jelenséget adott a világnak: Mickey Mouse-t, a Coca-Colát és Elvis Presley-t". A Queen énekesének, Freddie Mercurynak a halála kevésbé rejtélyes, őt az AIDS ragadta el 1991. november 24-én. A róla szóló fejezetben olvashatunk arról, hogy leginkább a müncheni meleg közösségeket kedvelte, ezért is vásárolt ott magának házat. De bárhol koncerteztek a világban, amíg zenésztársai a szállodában pihenték ki a fellépéseket, ő belevetette magát az éjszakába, s végiglátogatta a meleg bárokat. A busafejű, lapátkezű, faragatlan férfiakat kedvelte és reménytelenül szerelmes volt az amerikai színészbe, Burt Reynoldsba. Sebők megszólaltatta a világszerte elismert sebészt, dr. Pusztai Ildikót, aki Párizsban kezelte a HIV-fertőzött rocksztárt, de mindketten tudták, hogy menthetetlen.
Sebők két újabb kötete vár megjelenésre. A Woodstock népe az 1969 augusztusában megrendezett legendás rockfesztivál negyvenedik évfordulójára jelenik meg, a másik a rockbusiness-ről szól, melynek jelenségeit újfent nyomon követhetjük Michael Jackson halála után. Utóbbi nyilván önálló fejezet lesz a kötetben, hiszen az életrajzi filmek, könyvek, emlékmúzeumok, csecsebecsék, évfordulós kiadványok, retródivat, átdolgozások mellett a popkultúra kacatjai elárverezése után is jön a pénz. Egy hongkongi rajongó 1000 eurót fizetett John Lennon egyetlen hitelesített hajszáláért, George Harrison aláírt maszatos éttermi szalvétája 1000 dollárért kelt el, a While My Guitar Gently Weeps című dalának kéziratáért 300 000 dollárt fizettek, Jimi Hendrix gitárját a clevelandi Rock and Roll Hall of Fame múzeum 168 000 dollárért szerezte meg. Külön fejezet szól e gyűjtőszenvedélyről, arról, hogy az Egyesült Államok újgazdag köreinek nagy divatja Beatles, Rolling Stones, Pink Floyd, Led Zeppelin, Who, Elvis Presley, Jimi Hendrix, John Lennon vagy Freddie Mercury relikviákkal díszíteni a lakást. Sok tehetős gyűjtő napjainkban nem Gauguin-festményt, vagy Picasso-grafikát tesz a szobája falára, hanem a popkultúra értékeit, egy eredeti Jimi Hendrix-gitárt vagy egy dedikált Elvis Presley-lemezborítót.
Sebők János szerint ha a rock halott és élő klasszikusai ha nem is népszerűbbek Jézusnál, de ők is világszerte ikonná váltak. Civilizációnkat, kultúránkat, életformánkat képviselik. Kiválasztottak. Elfogadottak. Megkerülhetetlenek. Kortalanok. Határtalanok. Módosítanunk kell tehát az ismerős mondást: Nemcsak a rock, de az igazi rocksztár is lehet örök és halhatatlan. Stílusosan megjegyzi: bizonyosan van élet a halál után is, mert, mint mondja, ha végigpillantunk ezeken a listákon, akkor nem lehet kétséges, van feltámadás, aminek a zenéjét azonban a Halál játssza.