megjelenés dátuma: 2008-06-08 » szerző: Csontos Tibor

A felnevelt köldökzsinór - ezzel a kifejezéssel illette dr. Erdős Péter, az egykori Hanglemezgyártó Vállalat popfőnöke Galla Miklóst, aki eleinte nem az abszurd humor egyik hazai képviselőjeként lépett színre. Galla kezdő popújságíróként kezdett, s mint ilyen gyakran megfordult az MHV irodáiban is információk utáni vadászatain. Erdős doktor azonban kifejezetten nem szerette, s kitalálta rá a felnevelt köldökzsinór kifejezést, mondván, hogy a születéskor az orvosok tévedésből a gyereket dobták ki, helyette a szülők a köldökzsinórt nevelték fel, s ebből lett Galla.

Ezt a történetet is felidézi Wilpert Imre, az MHV, később a Hungaroton, majd az EMI-Quint szerkesztője, aki Dübörög a basszus - Egy popmenedzser emlékiratai címmel írta meg sztorijait a magyar hanglemezkiadás hetvenes - nyolcvanas - kilencvenes éveiről. Szerepel a kötetben az a botrány is, melyet Nagy Feró és Vikidál Gyula keltett A Társulat produkciói apropóján: a két előadó ugyanis sérelmezte, hogy alig kaptak valamit az István, a király huszonöt évének pénzesőjéből, mi több, a műben való szereplésükért semmilyen honoráriumban nem részesültek. Wilpert tisztába teszi a dolgokat, s megjegyzi, nem érti, miért kell valótlanságokat állítania a két énekesnek. A Lemezgyár ugyanis felvállalta az István, a királyt, ingyen átadta a szalagokat a Filmgyárnak, több százezer forinttal támogatta Koltay Gábor, István a király című filmjének elkészültét, s a szereplőket az akkori törvények alapján tisztességgel kifizette. Miközben néhány szereplő, mint írja, a felmarkolt dohányról elfeledkezve össze-vissza hazudozik. Az István, a király című rockoperában közreműködő művészeknek összesen három millió forintot utaltak ki, ami mai pénzen számolva 50-70 millió forint. Szegény rockerek! ? írja Wilpert. "Ki lettek semmizve! Alig jutott nekik fejenként, mai pénzen számolva pár rongyos millió! Más dolgába nem szólok bele, nem számolom, hogy az élő előadásokért mennyit kaphattak, de feltételezem, hogy egy olyan produkcióban, ahol jegyeket adtak el, óriási létszámban jelent meg közönség, ott a szereplők is kaptak némi gázsit."

Wilpert Imre erősen kötődött az Ifjúsági Magazinhoz is, hiszen gyakori vendége volt a szerkesztőség rendezvényeinek, többször szerepelt az országos IM-klubhálózat műsoraiban is. Különösen diaporáma programjaival keltett figyelmet. Egyik legjobb produkcióját Urbán Tamással, az IM fotóriporterével készítette: összeturmixolták egy kutyaszépségverseny és egy igazi szépségverseny képeit és hangját. Amikor a műsorközlő a szépségverseny modelljeit méltatta, a diaporámán a kutyaszépségverseny képei voltak láthatók, s persze fordítva.

Emlékirataiban a popmenedzser sajnos nem sokat tesz hozzá az utóbbi harminc év poptörténetéhez, amit leírt, azok a különböző rockhistóriákban már megjelentek. Wilpert azonban előszedi az akkori popújságírókat is, azt mondja, őket a mai napig nem tudja megvédeni. Alig találtam valakit az akkori popszakírók között, akiknek halvány fogalma lett volna a zenéről, mint olyanról - írja. Az egyébként tanári végzettségű expopmenedzser, aki esztétika szakosként bedolgozta magát a Zenetudományi Intézetbe, igaz, hangszeren ő sem játszott. Írja, hogy az akkori popújságírás lényegében az ifjúsági sajtóban létezett. Igaz. "A Magyar Ifjúság és az Ifjúsági Magazin, a Világ Ifjúsága mind-mind a KISZ KB irányítása alatt állt, az ifjú szakíró titánok lényegében a kiszesek beosztottja volt, a fizetésüket tőlük kapták és a KISZ irányelveit be kellett tartaniuk." Az erről szóló fejezetben mindvégig "kiszes újságírókról" beszél. Az MSZMP kultúrpolitikai elképzeléseit maradéktalanul végrehajtó Magyar Hanglemezgyártó Vállalat egykori szerkesztője, aki a fizetését egy szocialista állami vállalattól kapta.

Tény, hogy az Ifjúsági Magazin a KISZ KB lapja volt, s bevallottan a középiskolai korosztálynak szólt. Akkoriban nem volt Bravo, Popcorn, a pop-rock műfaj történéseiről a tinédzserek főleg ebből a lapból értesültek, ahogyan posztereket is az IM-ben találtak először. Az újságírói a fizetésüket az Ifjúsági Lapkiadó Vállalattól kapták, s az IM egyetlen munkatársa sem volt lényegében a kiszesek beosztottja. Pontosan: annyira voltunk a kiszesek beosztottjai, amennyire Wilpert Imre egy szocialista kultúrpolitikát képviselő állami vállalaton keresztül az MSZMP beosztottja.

Az MHV évekig nem jelentette meg a Beatrice, a Hobo Blues Band, a P. Mobil lemezeit. Ők voltak a fekete bárányok az MHV szemében. Az IM viszont éveken keresztül rendszeresen írt mindhárom együttesről, közölte posztereiket, interjúk sorát készítette Schuster Lóránttal, Földes Lászlóval, Nagy Feróval, mi több, az óbudai hajógyári szigeten 1981-ben megrendezte a Fekete bárányok koncertjét - KISZ-támogatással, miként az újhullámos zenekarok balatoni fesztiválját is, ugyancsak KISZ-támogatással. Az IM írt először a csövesekről, a Piramis-jelenségről, amikor őrsöket és építőtábori brigádokat neveztek el Som Lajosról, Révész Sándorról ? KISZ-támogatással. S a Wilpert által gúnyosan "zseniális" popszakírók némelyike keményen bírálta a lemezgyár kiadói politikáját. KISZ-támogatással.