rim
im

Negyven éve írtuk - 1972. január

megjelenés dátuma: 2012-01-11 » szerző: Urbán Tamás
Kedves Barátaim! Engedjétek meg, hogy egy kis nosztalgiázásra hívjalak Benneteket! Pontosan 40 éve léptem be az Ifjúsági Magazin szerkesztőségébe, ahol aztán a lap és a munkatársak úgy szívemhez nőttek, hogy ifjúságom legszebb éveiből pontosan 20 évet töltöttem ott el. Aztán, amikor egy iskolába látogatva, egy kislány Kezétcsókolommal köszöntött, rá kellett jönnöm, hogy eljárt felettem az idő. Fájó szívvel leléptem. Húsz év, nagy idő, de gyorsan elszállt. Most, amikor elővettem féltve őrzött bekötött példányaimat, emlékezve lapozgatom a megsárgult oldalakat. Akinek van kedve, tartson velem!
Komputer az iskolában
1972. január - 3. oldal
Ma talán megmosolyogjuk a lap vezető riportjában olvasottakat. R. Székely Juli, a lap fiatal munkatársa, a Hámán Kató Ügyvitel-gépesítési Szakközépiskolába látogatott el, innen tudósított a kattogó, zakatoló, papírkígyókat eregető  furcsa gépről, amely akár fél perc alatt elvégez egy bonyolult szorzási műveletet. A diákok és tanárok büszkék arra, hogy a hazánkban fellelhető 100 gépből az iskola kettőt is kapott! Vessünk egy pillantást a képekre: így nézett ki 40 évvel ezelőtt az ősszámítógép!

Kedves lányok és fiúk
1972. január - 15. oldal
Zalatnay Cini havi rendszerességgel válaszolt a hozzá írt levelekre. Egyik "fontos" kérdésre válaszában töredelmesen bevallja, hogy nem tud főzni. De úgy véli: még van ideje megtanulni...


Cini ebben az időben talán nyitottságának köszönhetően a legismertebb énekesnő volt: lányok bálványa és fiúk imádottja. Számomra felejthetetlen élmény volt, amikor még 1965-ben, életem első sztárfotóját róla készíthettem.
Akkoriban Kotroczó Istvánnak a Magyar Ifjúság sztárfotósának a "táskacipelőjeként", azaz tanítványaként sajátítottam el a sajtófozózás titkait. Egy borongós délutánon azt a feladatot kaptuk, hogy készítsünk egy fiatal "bombázóról" címlapfotót. Zalatnayra esett választásunk, rögtön fel is hívtuk telefonon. A kislány megilletődve hallgatta felkérésünket, csak kicsinyke probléma adódott. A tanulás, ami (a szülők szerint) érettségi előtt mindennél fontosabb!




Persze akarta is meg nem is, hogy lencsevégre kapjuk, így megállapodtunk, hogy a Frankel Leó utcai lakásuk hátsó ablakánál találkozunk, ahol ő majd kiadogatja az általunk kért kellékeket, kimászik az ablakon, s lelépünk mielőtt szülei hazaérkeznek. Így is történt, kiadta a sportszatyrot az ablakon, s mint a macska termett lent a járdán. Látszott rajta, nem először próbálhatta ki a "vészkijáraton" való távozást. A Blaha Lujza téri szerkesztőséghez legközelebbi, csendes, zöld területnek a Mező Imre úti temető bizonyult, így oda mentünk. Elkészültek a képek, s miután ajánlott volt életjelet adni a szülőknek, bementünk a szerkesztőségbe, ahonnan tárcsázta az otthoniakat. A szülők akkorra már hazaérkeztek, s nyilván értetlenül álltak a lakás enyhén szólva hiányos berendezését tapasztalva. Cini a legnagyobb természetességgel közölte édesanyjával:
- Ne izguljatok, a Magyar Ifjúságnak fotóztak, ...ja az ezüst gyertyatartó és a Toncsi bácsi (Cini nevelőapja) lepedője itt van nálam. Bevallom, azóta ha csak fényképet is látok a művésznőről, ez a mondat cseng a fülemben.




Zenebona Böngészde
1972. január - 27. oldal
A rovatban, ebben a hónapban a külföldi együttesekre adott szavazatok alapján állítottuk össze az IM SLÁGER TÜKÖR tartalmát.

Ha húszéves lennék - villámportré Szent-Györgyi Albertről
1972. január - 50. oldal
Szegény lap ollózással készül. Nem volt arra pénzünk, hogy repülőre üljünk, s ellátogassunk riportot készíteni az amerikai Massachusetts államban élő híres magyar rákkutató orvosról, Szent-Györgyi Albertről. Helyette külföldi magazinokból állította össze riportját Dr. Horvát Árpád. Abban az időben "elöljáróink" nem repestek az örömtől, ha egy hazáját elhagyó tudósról jelent meg írás. Igaz a riportban azt a momentumot emelte ki a szerző, hogy a tengerentúlon sem örülnek politikai nézeteinek, így a Szentgyörgyi Intézettől megvonták az anyagi létalapot! Büszkék lehettünk a tudósra. :(((

Ikarus-reklám
1972. január - 59. oldal
Negyven évvel ezelőtt senki nem gondolta, hogy munkanélküliséggel kell szembenéznie a fiataloknak, így hangzatosabbnál hangzatosabb reklámokkal csábították a fiatalokat a gyárakba.

Az újság célul tűzte maga elé, hogy olyan témákat is feldolgoz, amelyek hiányoznak a tankönyvekből. A januári lapból a Ráckevéről szóló riport, A két csipkefalú, Chuck Berry, A százéves Budapest, Két fal között robog a vonat, mind-mind a fiatalok tudásanyagát volt hivatva fejleszteni. A hatvannégy oldal egy hónapra adott hasznos olvasnivalót a fiataloknak. Ebben az időben ha valaki nem kelt korán, már csak hűlt helyét találta a háromszázezres példányszámú lapnak. Ezért lett divat, hogy egy-egy példányt többen is elolvastak. Nem véletlen, hogy kevés rongyosra olvasott példány maradt fent az utókornak.

A kiemelt oldalak a lenti címlapra kattintva tekinthetők meg: